Kicsiny falum templomtornya
Áll a torony némán, őrzi kis falum,
fény aranylik rajta csendes alkonyon,
szél simítja halkan régi, bús falát,
harangja szól szépen, hívón kolompol.
•
Az ég felé nyúlón karcsún-magas csúcs,
felhő szövi körbe, s ringva megy tova,
őrzi mindazt híven, mit elrejt a múlt,
ős könyvek betűit zengi dalolva.
•
Ráhajlik az este békés lepellel,
mint harang visszhangja, ha hazatalál,
padok soraiban sok fáradt lélek,
Isten szavaihoz itt visszatalál.
–
by: Natali Sanders
/Mosonmagyaróvár, Jogvédett!/
2026.03.27.