A bűn ára

A bűn ára

Utolsó út, mely fel, a dombra vezet,
véresre sebzik a tanító kezet;
az ég sötét fellegeket von fölé,
az ítélet a csuklóba vert szögé.

Elnémul a tömeg, fent a menny dörög,
kénes tűzben táncolnak az ördögök.
angyalszárnyak suhogtak át felette,
s a lelkét szomorúan elengedte.

A haló bordák közé lándzsahegy vág,
alvadt vér, s víz szivárog, hűl a világ.
Ajka száraz, teste ernyedt hústömeg,
kockát vetnek, kié lesz a bús szövet.

Katonák vigyázzák a sírt s halottat,
parancs: mindenki csak egy órahosszat.
Hiába minden: felébredt és elment…
hogy értsük végre a megérthetetlent.

’26 húsvétkor

“A bűn ára” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves László!
    Köszönöm, hogy meglátogattál, igyekeztem népiesebb formában leírni a Feltámadás üzenetét, és örömmel tölt el, hogy a gondolatom értő fülekre talált.
    Jó egészséget kívánok, és mindent, ami vele jár.
    🎯riston✍️

Szólj hozzá!