Reflektálás – 140
(Napló)
Emlékek zúzmarái,
gondolatok százszor
lenyírt fűszálai, a liget
partján elfelejtett kavics,
ki ha megtalálja, zsebre
vágja. Bosszút forral
a tűzhelyen, markában
késdöfésre készen, de
súgok némán sóvárgást,
csakhogy panaszaim
kivárják sorukat
a pékség előtt.
Hogy legalább az újság
friss és ropogós legyen,
ha már a hír rég ránk-száradt.
2026.04.05.