valami szépet kéne írni
gyönyörű képeket
milyen szépséges és
tökéletes a természet
de sajna bennem se
lelkesedés semmi láz
csak lemondó fáradt
szomorúság tanyáz
sehol semmi vigasz öröm
csak futom értelmetlen köröm
hátha mégis egy percre
ráfeszülve a végtelenre
valahol valakivel ketten
a létet végre megszeressem
magamat mutatva bátran
megtalálva a valóságban
a boldogságot szerelmet
nemcsak mint ki kerget
csalfa ábrándot álmokat
vele a teljesség fogad
és olyan szimbiózis
mitől ez a golyóbis
tényleg szép lesz élhető
a világ átlátható érthető
hogy végre tudjam
mire volt jó a múltam
reméljem van még jövő
s nem hiába gyúrt a teremtő
