Tavaszköszöntő
(a költészet napján)
Sovány vigaszt fújt a szél felém
hazafelé menet a munkából,
cseppjeit az esőnek egykedvűn
éreztem törött hajszálaim végén,
csorgott vállamra, hátamra.
Hála: nem én vagyok a szakállas nő,
így elülső részem megmenekült,
csak egy apró pillangó
lenyomata maradt mellemet fedő
blúzom aszkézis részén.
Aztán haza érkezvén ruhát váltottam,
mint ki színét kapualjban hagyja,
vagy egy kocsma szűk zajában,
mikor nem akarja, hogy holmi
hangtalan hangok érjék csak úgy.
Ideje bort tölteni a pohárba mára
is, s koccintani az üres gyomorral
tiszta bugyiban, meleg zokniban,
és papírral, tollal felvértezve
okulásul mindezt leírni, gondoltam.
Majd meg is valósítottam: itt olvasható.
(Mégis zárójelben megjegyzem,
hogy közben a gáztűzhelyre azért
feltettem a körömpörköltet,
hát nem kell bedőlni: van élet.)
Hahó! Itt a tavasz, újra, április van,
hétvégén húsvét, tojásfestés:
konyhámban egy ócska tálban
gyűlik a hagymahéj, mint a bánat,
sárgán, lilán, költészetre vágyva.
Jávorka Ágnes
Pécs, 2006. április 11.