A költő lelke
A költőnek vers minden csontja,
velőjét a semmibe fonja,
ott nem tündér lakik, csak salak,
s nyers vasat ütő Isten-alak.
Lába alatt rozsdarágta sín,
s vagonba zárt sűrű néma kín,
Nem presszó ez, véres mészárszék
csorbult penge, csupa jószándék.
A verse nem csillag: csak sebhely,
megvetetlen, penészes fekhely,
s nem is ékszer az: hideg acél,
magát áruló sarki facér.
S ha gondolata hozzád téved,
értsd meg, Isten nélkül nincs élet.
Bús gyárkürtök harsogják szerte:
…költőnek versből van a lelke.
’26 február