Anyám jó lenne panaszkodni…
Anyám mily jó lenne neked panaszkodni,
erősen lehetne benned kapaszkodni,
nem rángatnám szoknyád, mert véges a széle,
nem látom hol van tengernyi vizek vége.
Panaszos sóhajom csendben feléd szállna,
havat roppantó lábam is feléd járna.
Homályos erdő ölén sosem szorongnék,
borzongató viharban sem toporognék.
Félelmem, repülve szállna, messze-messze,
szomorú szívem megerősített lenne.
Ha aprót pödör a szél már megrezzenek,
ha szilvafaág reccsen már megszeppenek.
Nedves szemmel sodor a néma vágy feléd,
fényes ragyogással esnék térdre eléd.
Homályba vész a kápráztató, csendes arc,
hálát adnék, ha élő lenne még e harc.