Hatalmaféltve dúl a gőg,
a lelkeinkre törve,
üvöltve, átkozódva bőg,
akárha lenne terve
bezárni mind ez éjszakán
könyörtelen palackba,
s nem is habozna jobbadán
hogy azt a kútba dobja.
De már amott az értelem
feszíti rusnya markát,
palackba zárni képtelen,
dohogva elszalad hát,
utol csupán a végzete
mi éri még e földön,
hogy úgy talán e félteke
a fénybe megfürödjön.