furcsa elképzelni nélkülem megy tovább az élet
ott van a hely ahol éltem de én már nem leszek bent
harsog fütyül a szél lágyan susog a lomb s nem hallom
a kiloccsanó víz elmossa lábnyomom a parton
langyos tavaszi eső áztatja arcom nem érzem
tél vad karma váj sebet a földbe s belém nem félem
nyári nap heve izzik felszárítja a sok könnyet
nekem nem lesz nehezebb tőle és nem is lesz könnyebb
nárciszok tulipánok bújnak elő s én nem látom
nem tudom hordja-e lányom vagy más a nagykabátom
szép cipőim szét se járva menetelnek a tűzbe
soraim senki által nem olvasva feledésbe
gyűjteményem sok száz darabja felesleges limlom
ott fog heverni halni eltűnni a szemétdombon
tárgyakban sem másban a jövőnek nem maradok meg
még több értelmet kellene adni a jelenemnek