Aranylakodalomra
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti tengerár,
Rád gondolok,forrás vizét ha festi a holdsugár.
Goethe így énekelte meg halhatatlan szerelmét.
Papa! Mondd! Te hogy kérted meg a nagyi kezét?
Itt vagyunk mind, kik általatok vagyunk,
s oly jó , hogy ezért most hálát mondhatunk.
Óh ! Mily rég, Ötven éve köttetett frigyetek,
végig kísérte közös utatok a hit és szeretet.
Gábor papa tanult, hogy legyen jó asztalos,
aztán kikötött dolgozni a vasúton.
De alkotó kedvét sosem vesztette,
máladozó falakat szépre festette.
A természet hívó szavát meghallotta,
fejét most is sokszor kertészkedésre adja.
Hallgatja a madarak csicsergő hangját,
örömmel várja nyolc unokáját.
Lea mama büszke, hisz négy gyermeke
nem más, mint életének négy kincse.
Szép eredménye anyai munkának,
édes gyümölcse szeretet szavának.
Hiszen neki mindig volt kedves szava,
ha nekünk bármi fájdalmunk akadt.
Türelme volt férjhez, gyerekekhez,
A nagyitól szeretet jut mindenkinek.
Szeretet és hit volt, s lesz társatok,
erre emlékeztet minden szombatotok.
Ha a test nem követte a lélek szavát,
házhoz jött a sok hívő barát.
A házasság egy életre szól, ez igaz.
mindenki ajándéka ekkor ugyanaz.
Figyelmeztetve bennünket rá,
hogy ismernünk kell a bibliát.
Intelmetek nem volt hiába való,
szívünkben él, mit tőletek tanultunk, a jó.
Ajándékként legszebb, mit adhatunk,
a szeretet könyve, s hogy együtt vagyunk.
A szeretet könyve nem más, a biblia
parancsa szerint él minden szombatista,
Éljetek még sokáig hitben, boldogságban
példát mutatva a déd unokáknak.
Harag ne lépje át a sólyi ház küszöbét!
Papa! Kérd meg újra Lea mama kezét.
Kezetek fonódása legyen példa nekünk,
hogy boldogok akkor leszünk, ha igazán szeretünk.