Sáros Miklósné: Eper érés
Június nyolc, péntek,
Korán kelek, indulok,
Anyukám is elkísér,
Megyünk a kórházba
Kórház steril termébe,
Jön az orvos vizsgálni,
Megállapítja, minden rendben,
Este ismét találkozunk.
Nem törődőm intésével,
Otthon azért felkészülök,
Készülök az új fogadására,
Mindent rendbe teszek.
Kint a kertben eper érik,
Nagy hassal leszedem,
Elkészítem a családnak,
Fájdalmakat érezve.
Fájások egyre sűrűbbek
Anyukám mellettem van,
Párom érkezik, intézkedik,
Autóval kórházba visz.
A kis jövevénynek még nincs neve,
Kérdem mi legyen,
Nincs elképzelése senkinek,
Végül felvetem Angéla legyen.
Doki mosolyog, ugye itt van,
Megvizsgál, indulás a szülőágy,
Gyors fájások közepette,
Visszatartom erőmet, félek.
Megnyugszom, erőt veszek magamon,
Betartom az orvos utasításait,
Együtt való küzdés meghozza,
A várva várt eredményt.
Megszületett gyönyörű lányunk,
Angéla nevet kapta, apja örömére,
Így már négyen vagyunk,
Isten áldása van rajtunk.
.