Varjak repülnek
Ha mélyen alszol, felriaszt az élet,
ha ölelnél, számolja, mennyit ért,
zsíros szájával csámcsogva eszik,
lerágja húsodat a csontodért.
Nem lényeges, hogy meddig húzod el,
bolond lennél az életet szeretni,
hiszen megöl, fuss el inkább előle,
hagyj hátra mindent, úgyse bánja senki.
Magad leszel majd éjjel nélkülem,
s én a sötétben, árván kotorászok,
vakon keresve téged, hogy megbántsalak,
s bocsánatodra már hiába várok.
Tudom, ha egymást újra megtaláljuk,
vesztünkre majd gyorsabban süllyedünk,
s lenn végre nem lesz varjúkárogás,
csak az időtlen múlt marad nekünk.