Apassionata

Apassionata

Vihar készül az ég peremén,
sötét felhők misztikus tánca,
a megkínzott föld megremeg,
ősi átkot hoz a végítélet.
A ló kilép a kavargó szélbe,
betöretlen és szabad az élete,
megfeszíti izmait mintha törne,
szemében csillagok fényét idézve.
Patája csattan, mint egy végső ítélet,
sörényét vadul tépi a szél,
az egész látomás egy sötét ima
készül a sátán utolsó diadala.
A világ eldobta kopott köpenyét,
azt hiszi hogy már készül az új,
de minden csak olcsó káprázat,
az igazság a mélyben marad.
Apassionata a lélek vihara,
őrült szenvedély tépi dühösen,
az igazság kéri a részét,
s az árulás fizeti a bérét.
A villám kettéhasítja az eget,
az idő szövetét lobbantja lángra,
hol van már a szelíd dallam,
nyomában üszkös rom marad.
Amikor a vihar tombolása halkul,
és a csend fojtogatóan nehéz,
a világ egyszer talán megérti,
a szenvedély nem követel, csak kér.

Szerzői jogvédett!