Szabad az, kinek szükséglete, s nem pénztárcája határozza meg,
mit vesz le a polcról.
Szabad az, ki férjes asszonyként is önfeledten, szerelmesen csókol.
Szabad az, kit nem gyötör az éhség,
Kinek a jeges-éj subája alatt nem kihívás, inkább szépség.
Szabad az, kinek elégséges jövedelmét szenvedélye adja,
Ki a munkát nem kerüli,
Sőt, mindennél jobban akarja.
Szabad az, kinek lehet saját véleménye,
Melyet nem rejt véka alá akkor sem, ha mások szerint kéne.
Szabad az aggastyán, ki már mindent látott,
Mégis napról napra máshogy éli meg a valóságot.
Szabad az a költő, kinek fiókjában versei csak gyűlnek,
S haláláig őrzi sorait a nagyérdeműnek.
Mégis megvallom, mi szívemet szorongatja s nyomja,
A szabadság bizony úgy látom,
nem az ember gondja.
Hisz az, ki testben született
s ott raboskodik,
A szabadságról vajmi kevéssé tudhat valamit.
Köszönöm a rendkívül lényeglátó megjegyzést, a vers pontosan ezt a “problémát” próbálja megragadni.
Kevés ahhoz fogható öröm létezik, mint mikor az olvasó a költővel teljes szinkronban van!
Hálás vagyok ezért az elragadó tapasztalatért!
Nagyon elgondolkodtató vers. Miközben olvastam, végig az járt a fejemben, hogy vajon mi is az igazi szabadság. A felsorolt példák mind a szabadság egy-egy arcát mutatják meg, mégis úgy érzem, hogy ezek inkább a földi életben megélhető szabadság különböző formái.
Bennem azonban felvetődött egy másik gondolat is: lehet, hogy amíg testben élünk, addig soha nem lehetünk teljesen szabadok. Talán maga a test, az idő és a földi lét határai is korlátok. Elképzelhető, hogy az igazi szabadság csak akkor kezdődik, amikor a lélek megszabadul ezektől a kötöttségektől, és visszatér ahhoz az eredethez, ahonnan érkezett – vagy ahhoz, amit ki-ki Teremtőnek, isteni erőnek vagy egyszerűen a mindenségnek nevez.
Persze erre egyikünk sem tudhatja a biztos választ. Talán éppen ettől szép ez a vers: nem válaszokat ad, hanem olyan kérdéseket tesz fel, amelyek még sokáig velünk maradnak.
Ez szerintem azért működik jól, mert nem állítja tényként, hogy a halál után biztosan létezik szabadság, hanem filozófiai felvetésként fogalmazza meg. Így azok számára is nyitott marad, akik másképp gondolkodnak, miközben hűen tükrözi a saját elmélkedésedet.