Mellkasa légzésében hullám,
Eleven tűz és csábítás ő,
Nevetése lehet orkán,
Emellett mégis csilingelő.
Kellem és báj körötte leng,
Ütemre járva lebben,
Lábainak gyökere titkokat rejt,
Jól merítkezz meg ebben!
Mert nem marad örökre így,
Ostorrá válik mind a kacaj,
Szájával már csak fenyít, s
Te nem leszel más, csupán a zaj!