A nagyszülők szeretetét felülmúlni nem lehet,
bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket.
Náluk mindig nyitva áll egy simogató, meleg kar,
mely az unoka köré védő, puha fészket varr.
Mert a nagymama és nagypapa egy különös csoda,
onnan sosem kopik el a kedvesség, arcuk mosolya.
Van idejük játszani és meghallgatni a mesét,
minden apró bánatunknak tudják már a gyógyszerét.
Ráncaikban ott ragyog a tiszta, megélt tapasztalat,
mely a rohanó világban biztos pontként megmarad.
Nem akarnak nevelni már, csak szívből adni szépet, szeretetük színesíti meg a családi képet.
Köszönjük, hogy vagytok nekünk, drága, jóságos lelkek, kiknek szemükben az unokák örök biztonságra leltek.
Kívánjuk, hogy a Jóisten még nagyon sokáig tartson, s ragyogjon a boldogság az idős, bölcs arcotokon!