ÁTÖLELVE
Úgy ölelt át, mint soha senki más,
Ölelése, mint izzó parázsnak forró lehelete,
Égette fájó lelkem, árva szivem, egész életem.
Vágytam rá a honból, ő is várt már engem
Ő ott maradt, nem jöhetett el velem
Amit szívünk rejt, soha nem feledhetem.
Közeledtünk egymáshoz, kitárta karjait,
Úgy bújtam hozzá, mint ahogy várt egykor anyám
Rég nem találkoztunk, már nagyon hiányzott.
A sors vaskeze sodort távol tőle határokon átivelő csillagösvényen
Sodrásba kerülve mint kő a vízparton
Nem maradhatott a kő, mert a víz szakadt nagyon.
Erővel fektöltve engedett karjaiból,
Visszanézve, visszanézve szomorúan
Indultam, mert máshol volt dolgom.
Gyönyörű a hegy, a Nyugati Kárpátok
Szerető ölelésétől alig szabadulhatok
Soha nem is fogok.
Szeretem és vágyom a hegy ölelésére
Megpihenni néha hozzá sietek.
Köteles Ilona Duka