Velem maradtál

Hűvös kövön magányos láng ég,
csendes temető sírja ránk néz,
márványba könnyel vésett nevek,
itt nyugszik, ki téged szeretett.

Lobog e láng, mint útmutató,
jelezve, hogy éltünk mulandó,
nincs feledés, hol fájdalom mar,
összeköt ágazó karokkal.

Család, barát, szerelem terhe,
némán sírva búcsúzunk egyre,
síron túl is velem maradtál,
láthatlak még, új reményt adtál.

Szólj hozzá!