Örült óra
A pillanatok úgy szálnak, mint az üres szavak,
Kegyetlen órád őrülten kattog: tik-tak… tik-tak.
A homokóra pereg, malom őröl, csorog a patak,
Előtted képzetek, álmok, mozaikok vannak…
A végtelen egy ködös fény, bámulatos messzeség,
Oh! Próbád hiába, nem láthatod, vak vagy még,
Csak érezheted az idő sátáni ütemét,
Mely gyorsabb a megrémült szíved lüktetésénél…
E csonka sziget lakatlan, minden megfoghatatlan,
Az érzésekkel elmúlsz a múló pillanatban,
Eltűnik az álom elfeledett önmagadban,
S kudarcok halmaként rogysz össze titkos karokban…
A jégherceg
Fehér hó, fehér kietlen vidék,
Fehér ló, fehér palást, királyi, ék.
Fehér börtönben, jégsziklákon élek én.
Nem hallok mást csak a szél süvítését…
Ki vagy te, jegek királya?
Ki jelenem s jövőm kezébe hordozza?
Miért harcolsz ellenem?
Nem… Add fel! Én nem veszítek soha!
Oh! Játszmád kegyetlen, eltiporsz minden értéket,
Megértést nem mutatsz, fájdalmam nem érezheted,
Mert önző vagy és barbár kegyetlen.
A csatamezőn elhullott vérem siratom,
Erőm elfogy, könnyem elfoly,
S így válik minden jéggé arcomon…
Császi Zsüliet.