Semmi sem…
Semmi sem végtelen.
Ősz, Tél, s tavaszra Nyár.
Az élet tengere,
apró cseppekből áll…
Semmi sem múló,
csak a könnyek omlanak.
Még kutatnak utánad,
emlékeimben a szavak…
Semmi sem örök.
Csak a csend mi eltemet.
Nyugodni küldi a szívet,
s fogadják távozó lelkedet.
1997. Február 6.
És végül reádhagyom
És végül reádhagyom,
összes néma szavamat.
És végül tisztára mos,
egy aláomló zuhatag.
És végül: Mint harmatnak cseppjei,
eltűnök a verőfényben.
S végül – Megfürdöm szemeidben,
s felismersz majd a messzeségben.
1996. December 12.
Én őrizem.
Én őrizem a szemed,
s minden mozdulatod.
Minden eljő egyszer,
mert hisz akarok.
A csönd ajtót nyit,
befogad magába.
Beléphetsz majd,
a titkoknak otthonába.
Én őrizem a szemed,
és szavakkal kereslek.
Őszinte szívdobbanással,
hallhatatlan szeretlek.
1996. Augusztus 3.
Nincs.
Nincs félelem,
S nincsen bánat.
Mert az élet is,
Csak egy hosszú szolgálat.
Nincs rossz – Ha hiszel a jóban.
1988. Június 16.