ANYÁM ÖLÉBEN
Anyám ölében,
ott ült egy álom.
Én voltam az,
a másik élete.
Egy másság:
Egy új érzelemvilágnak,
a lassan felnövő emlékezete.
Megszülettem,
mint valami új dallam.
Melyet messziről hozott
magával a szél.
Elfogyasztható étke,
a mohó időnek.
Szívemben lángolt a tűz,
szemem fényében
zsongott a tenger.
Anyám ölében,
ott ült egy álom.
Lépteim hallgatta.
1998. június. 2.
MERT A GYERMEK
Mert a gyermek:
A teremtés legszebb csodája.
Az Anyáknak
új s új felragyogása.
Mert a gyermek,
a jövőnek álma.
A tegnapokból táplálkozó
révületnek homálya.
Felsír, vérzik…
Fájdalmat érez.
Érted – veled:
Belőled vérez.
Mert a gyermek:
Egy napon járni akar.
Feláll azután megszólal.
Mindent olyan hamar.
S mi megvesszük; megadjuk.
Vigasztaljuk, fenyítjük.
Arcunk s testünk elernyed,
szemünk összeszűkül,
izmaink megfeszítjük.
Mert a gyermek:
Büszke ránk, minket szeret.
Dacával egykoron,
ezerszer megveret.
S mi égő korbácstól
soha sem félve,
mindig előre megyünk:
Könyörögve – kérve.
S az utolsó falatot is,
feléje nyújtva.
Lábujjhegyre állva:
Hisz oly magas – nyurga.
Mert a gyermek…
Isten ajándéka.
Általa tisztulunk,
s vétkezünk néha.
Letörölve könnyeket,
átélni mosolyokat.
Várni várva vissza.
Élni a holnapokat.
Mert a gyermek:
Felsír… Vérzik.
Mert a gyermek:
Egy napon járni akar.
1998. augusztus 2.
EGY ANYA
És boldogan megy,
és mindent megtesz értünk:
Egy anya
És ha valamit elért
és adni tud még:
Mosolyogva – Szabadon: Szalad haza.
Ha szíved már nem dobban,
sajátját adja néked.
Hogy meglegyen újra,
örök békességed…
És mindenét odaadja,
és semmit vissza nem kér.
Az élet lángját táplálja,
s ez neki mindennél többet ér!
1999. június 19.
Bakos Attila Péter