A Tónál.

A horgásztónál ülve,
A szél súg a fülembe,
Megnyugtató selymes igét,
Tudatva, a természet a miénk.

Míg nézem, ahogyan a víz hullámzik,
Szemem előtt a nap cikázik,
Mint egy aranyló drágakő
Beragyogja az eget, a felhőt.

Ébresztőt fúj az éledő természetnek,
A fának, a virágnak s fűnek,
Visszatükröződik a tó vizéről,
Erőt merít az élet tengeréből.

A csönd, ami most jelen van,
Simogatóan és nyugtatóan hat.
Csak Én vagyok és a természet,
A tó a sás, mintha barátok lennének.

Jó lenne mindig így maradni,
A természettől mindent megkapni,
Nyugalmat és békét mindig,
Az örök fényességet hinni.

Biztonságot ad a csönd,
Körben a tónál a hegy köszön.
Csodás ez a táj nekem,
Itt jött meg az ihletem.

Mit ma megírhatok éppen,
Szívemnek elsúghatom szépen,
Csöndes tóvidék e táj,
Nyugalom van és nem magány.

Pilisszántó, 2007. 04. 18.

Beri Éva