Csak Te tudsz
Csak Te tudsz, kőből vizet fakasztani,
Virágból nektárt nyerni;
Fára gyümölcsöt aggatni;
Utakat sárgakövessé tenni;
Hegyeket ledönteni;
Utcákat kitisztítani;
Arcokra mosolyt varázsolni;
Éjszaka esti puszit adni;
Reggel vidáman fogadni;
Csak te tudsz megváltani;
A jégveremből felolvasztani,
A betegségemből kigyógyítani,
A lenézésektől megkímélni,
A szidalmaktól óvva inteni,
A bánattól vigasztalva boldogítani,
A nyomorból kiszabadítani,
A lelki nyomástól megújítani;
Csakis egyedül Te én édesem életem érteleme.
Vágyom
Vágyom egy férfi csókjaira;
Szerető karjaira.
Izmos vállaira,
Sugárzó, bölcs mosolyára.
Megnyugtató szavára,
Rám simuló mellkasára.
Vágyom szerelmem bizalmára;
Vele tartó örök romantikus harmóniára,
Békére, mindhalálig boldogságra;
Tudva hogy megbocsát, szeret,
és nem hagy el soha!
Dudás Krisztina.
Kedves Timoca! 🙂
Abban egyetértek, hogy a második versben túl hosszúak a sorok, és hogy érdekesen oldottam meg, de úgy gondolom a téma nem feltétlenül problémás, mert egyén hozza.
És az is igaz hogy van mit gyakorolnom, ezt tudom amúgy régebb óta magamról.. 🙂
Szeretettel Üdvözöl: Krisztina