Könnyű teher
Lelki teher nyomasztotta testemet,
Nehéz teher volt, mi el nem engedett.
Szilaj szárnyakon repült a remény,
Béklyóm a földre hullt, már nem az enyém.
Átadom másnak e nehéz terhet,
Annak, kinek lelke fekete lett.
Majd eszébe jut ki adta neki,
Várja majd, hogy lelke kifehéredik.
Könnyű vagyok most már érzem,
Dalolva repdes, szárnyal a szívem.
Ragyogó a nap, ami most rám süt,
Vidámság az mi lelkemre kiül.
Sírva nevet mindkét szemem,
Bánatomat már elengedem.
Megtanulok boldognak lenni,
S minden földi rosszat elfeledni.
(2007. június 26.)
Óda egy Pepsis kupakhoz
Ódát írjak hozzád,
mikor hűtlen vagy hozzám?
Mást díszitel ékesen?
Megcsaltál Kedvesem!
Szépséged elbűvöl, ahogyan
az üvegen feszítel.
Az tetszik enned, hogy
senki sem feszít le.
Mert Te csak a Pepsit szereted,
de ha rajta vagy, Én akkor
hogyan igyam meg?
1993-ban írtam egy rádiós felhívásra, amikor azt kérték írjunk ódát egy Pepsis kupakhoz.
Hát, ez jött ki …
Reményem…
Már érzem a Remény illatát,
ami az érzékszervem hatja át.
Titkos vágyak, s találkozások,
érzem boldogságom lesz sok.
Egy nő életét a Remény beragyogja,
csillogó drágakőként hat a mosolya.
Ha elégedett egész életével,
tudja mit kezdjen a Reménnyel.
Szemében izzó tűz varázslik,
mint hamu, mely még parázslik.
Meleg tekintetével meg igéz,
szája édes, mint a méz.
Gondolkodása oly megnyugtató,
ringó karjában pihenni jó.
Illatával áthatja szívedet,
érte oda adod egész életed.
2007. 05. 14.
Beri Éva
Kedves Éva!
Ahogy írtad ezek valóban női versek, nem mintha én nem tudnék mit kezdeni velük, sőt….Szívhezszólók és teljesek, remélem reményeid egyszer, nemsokára valóságként köszönnek vissza és azokat is versbe foglalod! Még egy apróság, mielőtt beküldenéd verseid alaposabban nézd át, hogy ne maradjanak el betűk (az ódában a "benned" , "enned" lett);)
Üdvözlettel: VGy Mont'y
Köszönöm Dana!
Kedves Éva!
Az első versed nagyon megfogott, mert kicsit magamra vonatkoztattam. És valahogy nagyon megörültem neki, hogy pnt ebben az időszakban olvastam. Köszönöm!
Az ódád pedig frappáns…:)