MINDIG. – SÓVÁRGÁS.


MINDIG

Az érzelmeinket:
Csak mi magunk érezhetjük.
Könnyünkkel siratva,
mosolyunkkal mulatva a múltunkon.
Az érzelmeinket:
Csak mi magunk érezhetjük.
Néha még remegő,
bizonytalan mozdulattal kezünkben.
Megsimogatva egy kedves arcot,
s csókot hinteni forró ajakra.
Az érzelmeinket:
Osszuk meg másokkal.
Mindig érezzük s tudjuk,
miért – mivel tartozunk.

Kisizsák, 1988. Június 30.

SÓVÁRGÁS

Mindig csak más után,
ami kihívás.
Önmagunkban élő,
elrejtett vágyakozás.

Könnyekkel megsiratott,
meg nem értett gondolatok.
Magadra maradva,
újra születő alkonyatok.

Akarsz valaki lenni,
hogy céljaid megalkosd?
Mindent mi jó és szép,
akard most!

Kisizsák. 1988. Június 2.

Bakos Attila Péter

“MINDIG. – SÓVÁRGÁS.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!