Átölelném a világot.

Átölelném a világot
Mikor rózsás kedvem van,
Szeretem, ha körülöttem
Mindig, minden rendben van.
Szeretem, ha süt a nap rám,
S erős fénye átölel,
Erőm elhagy tél idején,
S visszatér, ha nyár jön el.

Hálát adok minden este,
Hogy rendben telt el a nap,
Hogy ha csend van a családban,
És ha nincsen „hajbakap”.
Én sohasem keresem
A bajt másnak, s magamnak,
Ha bántanak, nem támadok,
Csak megvédem magamat.

Hahotázni sosem látnak,
Annál komolyabb vagyok,
Néha csak mosolygom máson,
Én anélkül elvagyok.
Soha senkit nem irigylek,
Máshol is van baj elég,
Hol szükséges, ott segítek,
És a „köszönöm” elég.

Örülök, ha körülöttem
Mindenki elégedett,
S elégedett vagyok én is,
Ha nyugodtan élhetek,
S amit magam elterveztem
Azt meg is csinálhatom.
Nem szólok és más dolgába,
Hagyjon engem, én hagyom.

Tele vagyok szeretettel,
Ki vágyik rá tudassa,
Kitől én is igényelem,
Az biztos, hogy megadja.
Hogyha ti is szeretnétek
Hogy adjak egy szeletet,
Én szívesem megosztanám
Veletek az életet.

Torma Zsuzsanna, 2006 májusa