Enyészet. – Néha…

Összes megtekintés: 688 


Enyészet

Árnyék a mosoly.
A falon pókhálós
A kép.
Elhagyott tűzhely
Melege kialudt
Rég.
Nem vár senkit
Az idő, csendben
Elaludt.
Asztalon a terítő,
Mit valakik óvtak,
Megfakult.
Elmegy az élet,
Ki tudja hová
Halad.
Mögötte egy sors
Elfeledve, árván
Marad.
Nem kíváncsi
Senki, ki volt
Valaha.
Néma marad
Örökre, csengő
Szava.
Kinek szólna,
Már e porladó
Világ?
Színét veszítve
Hervad el, akár
A virág.

Néha…

Néha jó a nincs,
Az üres magány.
A keserű humor,
Sok bajt takar.

Néha jó, ha nem
Vár senki, és
Nem hív olyan
Ki nem akar.

Néha örülök
A félelemnek,
Ha kicsúszik
Alólam a talaj

Örömeim ára
Belülről fájva
Úgyis mindent
Összezavar.

Néha az élet
A halál előtt
Egy szédítően
Nagy kanyar.

Kondra Katalin

“Enyészet. – Néha…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Nekem az első versed tetszik jobban! Talán,mert én már öregebb vagyok, és a hervadás időszakában.
    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!