Elmentél. – Ha…

Összes megtekintés: 720 


Elmentél

Elmentél most örökre,
szemed nem néz vissza rám.
Szívemet ezzel összetörted,
lelkem szomorú, Édesanyám.

Nem szól már madár,
csilingelő ajkadon.
Napjaim fedi homály,
csönd van a szavakon.

Bánatommal elbujdosva
nézem fényképedet.
Szívemet a bú mardossa,
elvesztettem létemet.

Bp. 2008. 06. 27.

Ha…

Ha azt gondolom nincs kiút,
Ha előttem van egy alagút.
Ha nem tudom milyen a jó út,
S ha valaki a mélyből kihúz.

Ha tudom mégis a választ,
Ha eltaszított már a bánat.
Ha földbe gyökerezett a lábam,
S ha véletlenül megtalálnak.

Ha már a remény is ragyog,
Ha minden érzésem hagyom.
Ha tiszta a gondolatom,
S ha tudom mit akarok.

Ha érzem és látom a szépet,
Ha mindig nézek egy képet.
Ha jó lesz nekem az élet,
S ha mindig csak mesélek.

Ha beteljesül majd a vágyam,
Ha már boldognak találnak.
S ha tiszteletből felállnak,
Hagyom a gondot másnak!

Bp. 2007. 06. 26.

Beri Éva

“Elmentél. – Ha…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Timóca!

    Köszönöm elismerő szavaidat, a lelkembe látsz:)Nektek köszönhetem a fejlődést, -remélem ez az,- és ennek az oldalnak.

    Üdv:

    Éva

  2. Kedves Leonardovics!
    Jól esnek szavaid, bíztam enne, hogy nem vagy olyan "szőrősszívű".
    Köszönöm, hogy segítitek a fejlődésemet.
    Tisztelettel:
    Pinduri

Szólj hozzá!