A ma félelmeim. – Emlékezz.

Összes megtekintés: 738 


A ma félelmeim

Megtört képeim szilánkjain lépek,
vérző kísértet a belsőm falain,
újholdam fényében, bennem égek,
sikolyait vélem fülemben hallani.

Nézz körbe, s mondd mit látsz!?
Nyomor, sirám és kezdődő éhhalál,
nem kerested, de megtalál, s míg állsz
megkezdődik végtelen-sötét éjszakád!

Elhallgatott csalások és árulások
részeseivé lettünk, ellene nem tettünk,
világunk buborék, rózsaszín ájulásunk,
kábszerünk mivel egymást etettük.

Új, s szebb világ, magad boldogulására!
Hát edd a sarat mit taposol éppen,
eme sár csak a bolondnak boldogsága,
annak ki eszét sose tudta épnek!

A legkisebb csupán a mesében győzhet,
hát nőj fel világod agyagagyú góleméhez,
fazekadtól vesd el azokat, kik véredből főznek,
magadba bízz, ne a négylevelű lóherében!

Megtört képeim szikrázó szilánkjain lépek,
vérem csorog bűntudatom dohos falain,
újholdam fényében, kárhozat, bennem égek,
félek, de legalább már bemerem vallani!

Emlékezz

A megfáradt idő,
ma reám ült pihenni,
szidja ki tudja,
győzi kipihegni.
Ilyen még nem volt,
megállt bennem minden,
keserű – sós könny
rebegett szemeinkbe.
Együtt sirattuk,
hogy elvész a múlt,
ha elfeledjük, hogy
volt egy kék szemű kisfiú,
ki felnőttekben látta
az eljövő csodáját,
mert nem ismerte még
az úrnak egyetlen nyavalyáját.
S most ez a fiú, felnőtté
érve, a fáradt idővel a vállán,
könnyekkel szemében,
visszatekint a megtett útra,
az egyszer volt, szőke kisfiúra.
A megpihent idő,
könnyeit gyorsan letörölte
megmozdult valami,
fény villant az elátkozott ködben,
s mielőtt elszállt volna rólam,
hogy visszatérjen a szokott útra,
még ennyit mondott:
– Emlékezz mindig a szőke, kék szemű kisfiúra!

VGY Mont’y

“A ma félelmeim. – Emlékezz.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm mindenki hozzászólását! Végtelen kellemes dolog amikor érzelmeitekre tudok hatni és azokat "ily" módon viszonozzátok, még ha néha túlzónak is érzem, de ez ilyenkor mindegy, mert érzem: volt értelme megírni!
    Még egyszer köszönöm!:)

  2. Megrázó versek. Az elsőben az fogott meg, hogy olyan stílusban írtad, mintha azt mondanád,"térj magadhoz ember!"Felrázott engem is, mert néha olyan közönyösek vagyunk, hogy erre szükség van. A második versedben a szőke kékszemű kisfiú ütött szíven. Nekem is van egy ilyen kisfiam, de ilyen lesz-e később?, vagy én is veled mondom:"az egyszer volt…" Gratulálok!

  3. Kedves Monty!
    Egyetértek: valóban igen tehetséges vagy! Gratulálok!
    A második versed elgondolkodtató, mély és őszinte. Nagyon megfogott!
    Kívánom, hogy emlékezz mindig a kisfiúra…

Szólj hozzá!