Őrült magány. – Tajtékzó habok. – Új fekete sereg.

Összes megtekintés: 689 


Őrült magány

Előre lépett, megállt,
töprengett győzni nem tudva,
dudva agyán értelem csírája,
nézett bambán, mi ez nem tudta…
Megfáradt, leült,
érthetetlen, de lelkében belül
hevült, mint eddig soha semmiért,
– valamit érzek! – ezzel szembesült…
Felállt, s elindult,
felforgatott maga körül mindent,
intett, mint ki másnak int’ne,
de nem lelt csak izzadt zoknit, koszos inget…
Állt és zihált,
fülében egy hang:gyorsan, gyorsan!
Ott van a fakó, fénytelen tükörben,
s reá lelt magára, a bolondra….
Most áll, s néz,
mert idegen kit maga előtt lát,
nem erre várt, mert rideg belé száll,
őrülete, a magány!

Tajtékzó habok

Tajtékzó habjaid nyakamig érnek,
bajaimból jut mindennap temérdek,
mégsem hajt kárhozott önös érdek,
míg szálka vagyok a világ szemében.
Szeretni, hogyan, ha megveted társad?
Áttaposni mindenkin, ha csak így lehet,
bálványisten, ma a pénznek szól ima és imádat,
-Ó földanya, mond ez így meddig mehet!?
Mikor rázod le hátadról e parazita lényt?
Áradásod akkora mikor lészen, hogy
égre írhassa egy szellem lény: nincs ember,
ki elpusztít’ná eme csodás kéklő földtekét!
Erdeid ki-irtotta, vizedet ez-napig mérgezi,
élőlények ezreit tüntette el végleg, égre
füstöl kénesen feketén, s ha ez nem elég,
faját se kímélve éhhalálra ítélte ezreit.

Az irtózat habjai fejem felé értek,
keresztem parány, ha a tiedet nézem,
s nem értem, miért tudjuk így szeretni
eme elkárhozott lényeket, az emberiséget?!

Új fekete sereg

Nemzeti érzelmekkel telten,
gyűlölettel a szívekben,
kardot fogna, ütni-vágni,
hiszi: így lehet rendet csinálni.
Vért esküsznek az anyai ágra,
menetel előre a Magyar Gárda,
Árpád zászlajával a kezükben,
Szűz Máriára felesküsznek!
Apját, ha kell, hát megtagadja,
ha így vallhatja magát Magyarnak,
dogmákkal telve, megzavartan,
ki tudja, hogy mit akarnak?!
Félelmet hirdet fekete ruhája,
földet tipor bakancsos lába,
egy Hazát száz felé osztva,
míg a háttérben valaki kifosztja.
Emeljétek szavatok a tiszta égre,
ne lássatok mindenkiben ellenséget,
kupola alatt, ki ellenetek lép,
ki egy Szent hazát ketté tép.
Érdekből jöhetett létre a Gárda,
hatalmon van ki ezt kifundálta,
„oszd meg és uralkodj”-régi tétel,
lesztek így az átvertek nemzedéke!
Ha fegyvert fogsz, tudd ott van az ellen,
kikre pár éve szavazni mentek,
kik kiárulták, s most sarcolják a népet,
bársonyszékben ül a valódi ellenséged!
Nemzeti érzelmekkel telve,
legyen egységes a megtépett nemzet,
elesett mellett álljon a Magyar Gárda,
s ne higgy a gyűlölet keltő politikának!

VGY Mont’y

“Őrült magány. – Tajtékzó habok. – Új fekete sereg.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Kondrakati!-És mindenki, ki elolvassa az "Új fekete sereg" c. versem!
    Tudom célzottan, valakikhez írtam eme versem, de mégsem, lényege nem a pusztítás, megtorlás, vagy a félelemkeltés, hanem a meghökkentés, hogy kinyissák szemeiket az emberek. Valami változik körülöttünk, világunk rossz felé kanyarodott, ha nem így lenne nem kellene semmi ellen fellépni.
    Természetesen mindenkit megkövetek, ha bármilyen érzelmét, meggyőződését vagy hovatartozását sérteném és levetetem a verset, ha úgy látom, hogy elfajulnának e miatt a dolgok az oldalon!

  2. Te aztán kimondot ami a szívedet nyomja. Olyan embernek képzellek, aki mindig kűzd valamiért és soha nem nyugszik le, mert hisz a világmegváltó lázadás erejében. Nekem is vannak hasonló verseim, amit még soha nem publikáltam, mert a Demokráciában nincs szükség a lázadásra, mondják sokan, és ugy-e kerüni kell a politikai tartalmú megnyilvánulást mert nem szabad sérteni mások jogait és meggyőződését. Kedves VGy Mont'y, nem vagy könnyű helyzetben.

Szólj hozzá!