Leszoktam a tükörről. – Fellépésre magyek. – Réges – régen.

Összes megtekintés: 959 


Leszoktam a tükörről

Leszoktam a tükörről, nem csodálom magam,
csak úgy futólag nézem, hogy is áll a hajam.

Ha az úton átlibbenek, a forgalom meg sem áll,
nem tapadnak rám a szemek, a tekintet messze száll.

Ha járművön ülök a busz első ülésén,
mit látok? Egy öreget, az ablakra nézvén.

Körbe nézek hamarjában, hátha más ül ott,
de az a nagy lelkesedés hamar elhagyott.

Mégis nézlek kis tükröm, mutasd meg valómat,
lássam átváltozásom s a fehér hajamat.

Nincsen ebben szokatlan, a Természet rendje,
én nézem az ifjakat, s gyönyörködöm rendre.

Fellépésre magyek

Ünnepre készülök, fellépésre megyek,
sok színes csillogót magamra felteszek.
Csak észre ne vegyék, mi alatta lapul,
megtört lélek és test, az van bent, legalul.

De jaj, a ruha is tele sérüléssel,
itt-ott szakadással, kifakult fesléssel.
Régi már az anyag és megöregedett,
az évek múlása jól rátelepedett.

Újítani próbálom, kimosni, vasalni,
se a múltat rajta, nem tudom takarni.
Új ruha kellene egy újabb élettel,
kitörölt emlékű igaz szeretettel.

Réges – régen

Valamikor réges-régen,
virágot szedtem egy réten,
körülöttem angyalok,
vidámak és boldogok.

Körbe vett a szép Természet,
senki nem lát ott szükséget,
szeretet és testvériség,
örül az egész Mindenség.
Egyszer aztán megszülettem,
Föld nevű bolygóra leltem,
vártak rám itt szenvedések,
zavaros, gyötrődő évek.

Majd, amikor visszatérek,
égi réten megpihenek,
elfelejtem ezt a Földet,
sose gondolok rá többet.

Farkas Viola

“Leszoktam a tükörről. – Fellépésre magyek. – Réges – régen.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Drága Viola!

    Leszoktál a tükörről? Ugyan már! Nem szabad! Csoda egy kedves arcú, fehérhajú hölgy, aki szépen ápolt. Na, és ritka. Legalábbis a tömegben, csak fakó arcú, kócos, sötétruhás öregasszonyok vannak.
    Persze. Régen, még az autók is lassítottak, ha kiléptél az utcára, a busz megállt a zebra előtt, hogy átengedjen és hátrafordultak utánad a férfiak. 🙂 Most is megélheted, csak fogd a tükröd és nézd meg milyen kedves kis nő néz vissza!…

    Második kis versedben is az öregedés a fő téma, ami valljuk be, minket nőket hiúsági kérdésből is zavar. Mert a lelkünk még mindig fiatal és nem azt látjuk sem a tükörből, sem a környezetünkből, amit legbelül érzünk… Szép párhuzam húzódik a versben a ruha és a test hasonulásával.
    A harmadik versed nekem kissé fellengzős, nem annyira áll közel az ízlésemhez, de az első kettő, az pazar! Gördülékeny, ritmusos, hangja mindkettőnek derűs és nem mentes a humortól sem. Nagyon tetszenek!(f)
    Szeretettel
    kit

  2. Kedves Viola!
    Neked egy Bőségszarud van fenn! Most hármat olvastam a "Fellépésre megyek" ciklusból, Te mindig szellemes, könnyed és természetes vagy.Valahogy átjön hogy szinpadi ember vagy. Amikor szomorkodsz az is keserédes és életigenlő : Puszi

Szólj hozzá!