Könnyek. – Nevetés.

Összes megtekintés: 644 


Könnyek

Hullnak, mint fáról a levél
Súlytalanul, s elnehezül
Mégis az ember szíve,
És hullnak kíméletlenül.

Hullnak, mint hó eső után
Fehérre fagyott gyöngyként
S felmelegítik a rideg
Közönyt odaadással, önként.

Hullnak, mint forró vízcsepp
S a harag, nyomában elpárolog,
Enyhet adó fuvallatként minden
Könnycseppben ott vagyok.

Nevetés

Áttetszően tiszta
Csillogás,
Mélyből feltörő
Csilingelés,
Melegen áradó
Vallomás,
Arcon csapó
Felüdülés.
Olyan, akár egy
Látomás,
Hajnalt idéző
Ébredés,
Ki nem fakuló
Ragyogás
Lesz arcodon
A nevetés.

2008. 07. 14

Kondra Katalin

“Könnyek. – Nevetés.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Kati!
    Jó volt tőled olvasni verseket, kellemes és tetszenek! A második versed, mely számomra első, de csak azért, mert a nevetés az életem, a mindenem. Megragadó, amit írtál.
    Gratulálok, olvani fogok Tőled!
    Üdv:
    ZOLI

Szólj hozzá!