Üdvözlet a lővérekből. – Fertő tavi látogatás. – Történet a nagy egészből.

Összes megtekintés: 796 


ÜDVÖZLET A LŐVÉREKBŐL

Csend, s nyugalom ül a tájon,
Langy szellő cikáz a fákon,
Nézem, hogy fenn kék az ég,
Lombok közt át jő a fény.

Árnyék és Nap játszadozik,
Fenyő, nyírfa hajladozik,
Susog a nagy Mindenség,
Ó, ha tudnám, mit regél

Ritkán röppen néhány madár,
Halkan koppantgat a harkály,
Itt-ott egy-egy makk lehúllik,
Lucfenyőkön mókus ugrik.

Üldögélek elpilledve,
Jó itt lenni elernyedve,
Lábam alatt dús az avar,
Színes virág, sok kis rovar.

Innen gondolok Rád Anyám,
Tudom, hogy Te is figyelsz rám,
Nem a Földön, mint akkor rég,
Csillagok közt, áldjon az Ég.

FERTŐ TAVI LÁTOGATÁS

Csodálatos nyugalom,
A csend, meg se foghatom,
Szeplőtlenül kék az ég,
Nyári lángban kéken ég.

Ezerszínű csillogás,
Ragyogása oly csodás,
Szellő lebben ringatózva,
Nádszálak közt bujdokolva.

Füves réten vidám pezsgés,
Levegőben napfény, rezgés,
Nádas szélén csobogás,
Vízen sikló vitorlás.

Hullám hátán fehér hattyúk,
Kecses, büszke a tartásuk,
Közeledve azt remélik,
Talán enni adok nékik

Hangtalan a gágogásuk,
Lopva merek nézni rájuk,
Máris irányt változtatnak,
A légben madarak vonulnak.

Tele szívem áhítattal,
Betelhetetlen látvánnyal,
Körbefognak kis borzas fák,
S a vízen nádtetős paloták.

Fekszem, s rögzítem a percet,
Felettem sokszínű zizzenet,
Szitakötők nászuk közben,
Repdesnek sűrűn, kettesben.

Lelkendezik a gondolat,
De lassan leszáll az alkonyat,
Eljött az idő, indulás …
Véget ért ez a látomás.

TÖRTÉNET A NAGY EGÉSZBŐL

A minap hallottam egy kis történetet,
Amely egy ismerős udvarban megesett,
Fecskefészek-lakók megérkeztek haza,
S az egyik fészküket veréb foglalta.

Fecskék nagy csoportja próbálta kiűzni,
Hangos a nemtetszés, még hogy ezt eltűrni?
Ó, micsoda szégyen, ilyesmi hogy lehet?
Más tulajdonába idegen hogy mehet?

A veréb bent dacol, a fecskék távoznak,
Egyenként, csőrükben egy kis sarat hoznak,
Szépen betapasztják a kis bejáratot,
A bent lévő ezzel végleg elzáratott.
—-
Elgondolkoztató ez a kis történet,
Hogy oszt igazságot az örök természet,
Mi is mindannyian magunkba nézhetünk,
Amilyen a Sorsunk, az lesz a Végzetünk.

Eleve így kaptuk? vagy mentünk csapdába?
De bele gondolva, mind be vagyunk zárva,
Végezzük kényszerű kötelességünket,
Hol öröm, hogy bánat, jellemzi létünket.

Miért így? Miért úgy? Itt ez nem tudható!
A titok tudója, csak a Mindenható!

Farkas Viola

“Üdvözlet a lővérekből. – Fertő tavi látogatás. – Történet a nagy egészből.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Érdekes verseket olvastam. Különös volt mindnek a hangulata.
    A második versed nagyon szép tájvers, olyan volt, minha ott járnék a Fertő tónál. A harmadik versed egy történet, hasonló a Lídia verseihez, de a történet nagyon különös, ezt érdemes volt leírni, prózában talán még hatásosabb lenne. Az első vers, az a te lelki és érzelmi világod tükre, szerintem neked nagyon fontos a tartalma. Tetszett mindhárom.

Szólj hozzá!