Elmélkedés, Különös este


Elmélkedés

Vajon milyen lehetett Mercedes hangja?
Olyan, mint a templomok harangja,
csak lágyabb és csilingelőbb?
Nem tudom, Monte Christo előbb nézte a nőt,
vagy elbódultan hallgatta őt megigézve?
Egy biztos, sokat várt rá és felidézte,
milyen lehetett volna az élete,
Ha mint Edmond Dantes lehetett volna vele.

Csak várni, várni, míg jönnek a szírének?
És a legszebb sziréntől hallani, milyen a szirén ének?
Az idő, nagyúr és sokszor ostoba.
Nem nézi azt, aki vár, hogy milyen mostoha.
Az pedig vár, vár, vár, változatlanul.
És a várakozásba már majdnem belebolondul.

Különös este

Fejét már álomra hajtotta az este,
Mikor szomjazó szám ajkadat kereste.
Csillagok szikrázó parazsánál vallottam meg
Neked – a szerelmemet.

Cserép Imre

“Elmélkedés, Különös este” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Imre!
    Ez a versed most nem jött be annyira nekem. Nem igazán értettem a második verszakot. A második versed tetszik, mert bár rövid, mégis lényegretörő.

Szólj hozzá!