Róka mese.


Róka mese

Róka támadt a kutyára,
Ki a tyúkokra vigyázva
Őrködött az ól körül,
S a rókának nem örül,

Már a szagától ideges,
Orra friss nyomokat keres.
Iramodott is utána, de
A koma épp azt várta.

Az ól mögé kanyarodva,
Háta mögé lopakodva
Rárontott a szegény ebre
S egyik lábát megsebezte.

Majd hírtelen neki lódult,
A homokba fog csikordult,
Álkapcsa remegve csattant,
A legszebb tyúk vére loccsant.

Ravasz, tolvaj az ebadta,
Két tyúknál alább nem adta,
Ha bőrét vásárra vitte,
Lakmározott, hát belőle

Míg a kutya sebét nyalta,
S felkészült az újabb harcra.
Jóllakottan, megpihenve
A rókának nem volt kedve

Szembe szállni a kutyával,
Nem törődött, csak magával
És, hogy a bundáját mentse
Nem jött vissza másnap este.

Forrt a kutyában a bosszú,
Nincsen a nap olyan hosszú
Koma megéhezik újra,
Addig jár korsó a kútra.

Rókánknak is ez lett veszte,
Ami történt elfeledte,
S megtérült a gazda kára,
Vevő volt a bundájára.

2008-07-15

Kondra Katalin

“Róka mese.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Egy orosz költőnek Jeszenyin-nek a verse jutot eszembe a Te versedről, ammellynek a címe -A kutya".
    Kisfiammnak tanítottam be és ezzel több szavalóversenyt is nyert.
    Ezt csak azért írom, mert ez a vers egy 10 éven aluliak szavalóversenyén, akár sikerrel is indulhatna. Un. hálás vers.

    Gratu keni

  2. Kedves, mondókának való vers, kedves Katalin!
    Érdemes lenne egy állatos verseskötetben megjelentetni.
    Mint állatot, én is sajnálom a rókát, de a kutyát azért jobban!
    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!