Olyan csendesnek tűnsz…
Olyan csendesnek tűnsz,
elvesznek szemed tükrében a régi lángok.
Tudod: Egyszer eljő minden,
s azt neked ki kell várnod.
Most fátyolos a szemed,
úgy, hogy könnyekben ragyog.
Ami történik – meg kell történnie.
Jobb hát, ha hagyod…
Olyan csendesnek tűnsz: S így,
boldogan – szomorúan… létezel.
S lám tiéd egy maréknyi boldogság,
mert hiszel.
S ezzel egy helyre kerülhet,
a jó – rossz – bűn – bűnhődés – álom.
Saját pillanatokat s új valóságomat én is,
szüntelenül körbe-körbe szenvedélyesen
visszavárom.
Mert megteremtettek: ők-téged.
A mindenséged.
Megfakult arcok közt,
sok fekete fehér fényképek…
Olyan csendesnek tűnsz.
Bújj közelebb, csak rajta – na gyere!
Hiszen köröttünk észrevétlen,
minden úgyis oly picike.
Csak a most a fontos,
és nem a reggelekbe belehaló édes álmok.
Csak kéz a kézben,
s az utadat így is úgy is bejárod.
2004. január 14. Kiskőrös.
Bakos Attila Péter
Kedves Attila!
A versed annyira szép, gyönyörű, hogy ezeket a szavakat sokszorozni kell. Gondolom, fiatal vagy, mégis bölcsességet érzek benne, ami általában a korosabbakra jellemző. Lélekemelő élményt adtál, gratulálok és további sok verset kívánok.Szeretettel üdvözöllek: Farkas Viola
Kedves Attila !
Nem írhatok mást, csak, hogy – egyszerűen-gyönyörű – Sodró és magával ragadó.
Mélyen átérzett és tudattal átgondolt. Nyugtató lüktetés árad belőled és versedből kihallatszik a szelíd csendesség. Szoros, fegyelmezett, keretbe zárt vers, gazdag és szép magyar szókinccsel. Ez az ami a szívemhez szól.
Gratulálok és még sok sikert, – hasonló verseket várok Tőled.
Üdvözlettel keni