A törvény betöltetik.


A TÖRVÉNY BETÖLTETIK
/A Sors nem marad adós/

Nagy a sürgés-forgás az égi bérceken,
sok kis angyal várja, hogy földre szülessen,
legtöbbjüknek megvan a választott anyja,
remélve várják, hogy örömmel fogadja.

Az egyik kisangyal szomorkodik is már,
úgy látja: választottja őreá nem vár,
menne is, meg nem is, nagy a szabódása,
előre sírdogál, látszik csalódása.

Kicsiny kis élete máris növekedik,
három hónap élet, s a vég következik,
az anya döntése: fontosabb a munka,
kezdő életüket a gyermek gátolja.

Kórházi műtőasztal volt a ravatal,
marad keserűség, mely örökké furdal,
nem felejtődik el, mért nem születhetett,
bocsánatot nyer-e, amit elkövetett?

Évtizedek múltak, ahogy jöttek, mentek,
ifjú kívánságok szép lassan megszűntek,
az akkori gyermekek felnőtté váltak,
szüleik pedig még élnek vagy meghaltak.

Fellebben a titok és az a másvilág,
fényességét bontja, mint szirmát a virág,
érthető lesz egyből a régi történet,
az ember azt aratja, amit elvetett.

Jött egy látomás az álmok világából,
előjött egy csöpp lány a láthatatlanból,
majd e gyermek az utódnak megszületett,
ahol nagyon várták, a család tagja lett.

Találkozása a majdnem volt anyával,
villámként tudatosult múl fájdalmával,
csak ők ketten tudják, hogy ismerik egymást,
de a sors nem enged már több találkozást.

Hófehér bundácskát varrt az Érkezettnek,
ennyi maradt benne, emlékezetének,
Isten adjon neki bőven szeretet
hogy hittel legyőzzön miden ellentétet.

Nem örülhet többé az idős nagymama,
elzáratott tőle az összes unoka!
Büntetése ez az egykori véteknek,
Nagy igazsága a Természettörvénynek!

Farkas Viola

“A törvény betöltetik.” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Timoca!
    Köszönöm és örülök a soraidnak máris megtudtam azt, hogy sok hasonlóság van közöttünk. Amit nem értesz, azt kutatni kell, én is azt teszem az évek múlásával egyre-jobban. Bűnösök vagyunk mindannyian és mindenki irányítottan oda születik, ahol biztosan fejlődni fog jó irányba. Olyan családtagokat kap maga mellé, hogy saját maga jöjjön rá a téves gondolataira, ütközzön meg mindenkivel és jöjjön rá a helyes útra. Ez a szenvedés, bennem úgy fogalmazódik meg, hogy "satuba vagyok fogva" és így kell vergődni, hogy sok-sok leszületéssel tökéletesekké váljunk. Én így gondolom, lehet, hogy Te más utakon jársz, de a végeredménynek ugyanaznak kell lennie.
    Szeretettel gondolok Rád: Viola

  2. Kedves Keni!
    Nagyon örülök a hozzászólásodnak, tisztán látod, jól gondolsz mindent. Kérdésedre: tudatos is, továbbá mély, húsbavágó tapasztalat. Főhajtással köszönöm és szeretettel üdvözöllek: Viola

    Köszönöm Zoltán a Te hozzászólásodat is és az esetleges elkövetkezőket. Szeretettel gondolok Rátok: Viola

  3. Kedves Viola!
    Köszönöm a hozzászólásod a versemhez!
    Olvastam Tőled, és jók az írásaid, tetszenek, ez a versed hosszú, de nem sorokat foglaló, hanem minden vers-szaknak van mondani valója, értelme!
    Gratulálok az írásaidhoz, figyelemmel kísérem minden versed!
    Üdvözlettel:
    ZOLI

  4. Kedves Viola!
    Szerintem ez egy filozofikusan felépített, igen összeszedett tapasztalatokra és megfigyelésekre épülő balladának is elmenő, részben e világi, részben a túlvilági átmenetek dimenzió váltása.
    A lélekvándorlásban is hivő emberek tudják, hogy a "bardo"-ban /létközben/ eltöltött idő alatt egy elhúnyt – elszámol előző életével és megtervez egy jövőbeni életet, hogy minőségében továbbfeljlessze előző élete elhibázott, vagy meg nem tett dolgait.
    Igen ott a bardóban valóban kiválasztja szüleit és két ember földi nemzésének pillanatában, mint lélek leszáll és új életre születik, – vagy nem!
    Életünk és halálunk között csak annyi a külömbség, hogy jelenlegi életünkben ez a dimenzói látható, halálunk után pedig egy ideig,egy láthatatlan dimenzióba költözünk.
    Én nem tudom, hogy Te tudatosan vagy az allatt fogalmazad e meg ezeket a gondolatokat. Ha nem én nem akarom beléd beszélnii, bár én nagyon is a fentírtakat érzem ki írásodból. Filozófiailag és vallásgondolatilag szerintem nagyon jól oldottad meg ezt a feladatot, de azért igyekeztél mindennapi szóhasználattal érthetővé tenni az érzelmeinkre is hatóan.
    Elnézést kérek ezért a bonyolultnak tűnő, kissé elvontnak vélhető fejtegetésemért, de nekem ez jött le írásodból.
    Ez mély emberi tapasztalatokra épült , egyszerűsített megfogalmazás, de mégis igen nagy filozofikus háttérrel, és evilági értelemmel.
    Nekem fent indokaim miatt tetszik, amiért gratulálok, hogy megérintetél az "eliziumi mezők2 árnyékából is.
    Üdv keni

Szólj hozzá!