Látomás.


Látomás

Szól egy nap az Úr Szent István királynak
Volna-e hű fiam valamilyen vágyad?
Volna Uram egyetlen kérése szívemnek,
Engedd látnom újra országom s a népem.

Az Úr szomorúan nézett Szent Istvánra
Hagyta, hogy meglegyen az ő kívánsága
És mikor lenézett sötétséget látott,
Aztán megpillantott egy apró világot.

Oh Uram! Így fentről oly kicsinek látszik
Nem lehet, hogy csak a képzeletem játszik?
Szól az Úr – sajnos nem. Országod széttépték,
Azóta a magyar ezer sebből vérzik.

Kondra Katalin

“Látomás.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Igazi, lélekemelő verset írtál. Gyönyörű, Gratulálok:
    Szeretettel gondolok Rád: Viola

  2. Kedves Katalin!
    A számból és a szívemből vetted ki lelki érzéseimet, amihez nekem nem volt bátorságom így előadni – ilyen keményen.
    Már írtam nem bírom a politikát. Ez az Te megtetted helyettem is. És hol van Mária Nagyasszonyunk védő oltalma? Kérdem még pótlólag.
    Köszönöm keni

  3. Kedves Katalin! Versed fájó sebeket ír le, őszinte szép sorokkal, mint azt már az üzenőfalon is írtam. Így Augusztus 20.-án örültem, hogy olvashattam. Tartalma és hangulata is megfogott. A sorokban finoman érezhető az elmúlt évtizedek történelmi hányattatása országunknak. Remélem azért egyszer ebben a kis országban is boldogan élhet majd mindenki. Talán én is megérem ezt az időt. Ha nem akkor a gyermekeim, vagy az unokáim. Köszönöm neked ezt a verset és Gratulálok neked hozzá!
    Őszinte üdvözlettel: Poéta.

Szólj hozzá!