Múlóban a nyár… – MINDENKINEK… – A gyertyák…

Kertünkben lassan
Véget ér a nyár.

Hullni kezdenek a
sárguló-száradó levelek.

Egyre színesebb lesz
Körülöttünk a táj.

Laposabban ég az őszbe
Forduló fáradó napsugár.

A levegő egyre hűl
Többet fúj, gyakoribb a szél.

Melegebb színekbe
Fordul át a tér.

Megjön – lopódzva érkezik
Az indiánnyár.

Az esték hűvösebb
Levegője száll.

Az ősz kopogtatgat
Reggeli hajnalokon.
Ilyenkor egyre szebb
Színekben álmodom.
Nekem mindig is ez volt
A kedvenc évszakom.

Szép hogy az erdőkben
Megtörik jobban a fény.
Avart tapos lábam
Amerre jár.
Aranyát szórja a
Megszűrt fénysugár.

Volt tavaszom, nyaram
De utolért az ősz.
Szelíd színével
Melengeti szemem.
És még örülök annak,
Hogy itt vagy velem.

Visszatérek festő palettámhoz
Verseimben ilyenkor
Barnákat varázslok.
Szétszórom bennük
Múló életem.
Ősz hajam világít
Csak e képeken.

Visszabúvok kis
Meleg odúmba.
Ki-ki nézek néha
A vöröslő napgolyóra,
Mely egyre fárad
Tompul, hamarabb lemegy
S az éj lepi be
Álmodó lelkemet.

Szeretem az ősz múló aranyát
Ha lassan elköszön
Mert bánt már engem
Az izzón tűző fény
Szeretem a csendet
A – csak félig meleget
Mely átöleli az én
Őszülő lelkemet.

Szeretlek Ősz
Szeretem meleg színeidet.
Szeretlek kedvesem
Ezt az őszt is csak
Neked szentelem.
Arra kérlek – maradj
Még sokáig velem csak nekem.

Dunabogdány 2008.08. 23.

MINDENKINEK…

Amíg nem vagy beteg
Kegyeltje vagy a
Jó sorsodnak
De ha gyógyíthatatlanul
Krónikus leszel
Közéje kerülsz a
Kiszolgáltatóknak.

Csak is az irgalom és
A kegyelem őrizhet – védhet
Már nem vagy
Fontos a világnak
A világ nem tesz
Semmit se – érted.

Neked kell
Tovább őrizni
Védeni éned
Ha még élni akarod
Ezt a kínzón fájó létet.

Körülötted megváltozik minden
Elhagynak szerelmek és
A „jó” barátok…
S mint farkasok közt a gyengét
Téged is csak úgy körülszaglásznak.

De ne add fel oly könnyen
Ne dobd oda magad
Lehet, hogy az élet még
Tervezhet valamit neked.
Lehet hogy a világ
Tényleg nem vesz észre
Te – őrizd tovább is
Méltóságodat – cserébe.

Tíz körömmel védd magad
A szabadságod
Amit Istenedtől kaptál
A lelki – belső
Megnyugtató „boldogságot”.

Nem mindenki gazdag is aki
Egészségében is az
De ha azt egyszer ő is elveszíti
Ő lesz /hitében/ a legboldogtalanabb.

Ha benned béke él
Szívedben rendet raksz
És őrzöd az önön békességed
Istened segít neked hogy
Elviselhesd méltón a rád rótt
Földi szenvedésed.

Ne sopánkodj, ne lázongj
Válaszd a jobbik utat
Az előbbi úgysem segít
Viselned kell békésen
A rád mért fájdalmakat
Amíg meg nem leled
Végső megváltásodat!

Dunabogdány, 2008.08.24.

A gyertyák…

A gyertyák mindig mindenütt
Folyton-folyvást örökké égnek
Piciny lángjuk vagy rezdületlenül
Vagy imbolyogva szórják fényüket.

A gyertya világít, de
Kinek – minek ég, nem tudja
A gyertyáknak ugyanis
Csak ez a dolga.

Éghetnek fényes esküvőkön
Éghetnek temetőkben
A meghalt lelkekért
Éghet egy beteg szobájában
Imádkozva egy lélek üdvéért.

Loboghat sötét éjszakákon
Mikor gondolatom feketébb
Mint a csillagtalan éj
Vigasztalhatja szomorúságom
Békét mutathat lelkemet is
Kínzó fájdalmaiért.

Legyek hát én is
Egy égő gyertya
Mely világít
Piciny fényét
Sugározva szét ..?
Gazdagítsam vele családom,
Embert, világot és
Hazám jó nevét..?

Aztán ha nem kellek
Nem leszek jó
Lassan semmire
Feledjétek el hogy
Voltam, éltem
Emésszek el én is a mindenségben
Egyetlen gyertya fényibe!

Ha már nem leszek – Barátom!
Ülj be egy kis homályos kápolnába
Gyújts meg értem is
Egy vékony gyertyaszálat
Mondj el egy imát
Elmúlt volt „van” lelkemért.

Én ott leszek Veled a homályban
Számodra már láthatatlanul
Imádkozom érted halkan
Hogy ne halld –
Még sok számos , békés
Értékes évet élj – remélj!

Te csak figyeld a gyertyát hogyan
Fogy végig lassan el.
Úgy mint az életünk sora.
És ha a lángja csonkot ér
Piciny lobbanással a
Gyertya is csonkig ég
És az örökös végtelenbe ér..

/A gyertyák mindig égnek!
Míg lesz aki meggyújtja őket
Végig kísérnek halálokat és
Végig egész életünket.

A gyertyák nem tudják
Jónak vagy épp rossznak égnek
De az a dolguk hogy égjenek
Amíg van élet
Bármelyik dimenzióban
Csak egyetlen élet
Vagy egyetlen lélek
A gyertyák is csak addig égnek…
De addig – égnek./

Dunabogdány, 2008.08.24.

Kenéz István