Mit egykor hittünk
A sóhaj,
csendesen elkísér.
A szív tőled,
már semmit sem kér.
A szem fájón,
még könnyezik utánad
Majd a titkok kertjébe,
nincs többé bejárat.
Mit egykor hittünk,
hisszük örökkön.
Légy boldog,
a csodás pillatatokban e Földön.
1996. december 12. Kisizsák.
Lelkünk suttog…
Megélni hajnalokat,
alkonyokat:
Álmokat.
Kűzdeni, szeretni,
remélni szüntelen.
Mondák a szavak:
Úgy legyen.
Lelkünk suttog fülünkbe.
Jónak lenni,
adni magunkból darabokat végtelen:
Amíg nem egész az egész.
S visszanézni boldog könnyek közt,
születő némaságban,
dobbanó szívvel.
Lelkünk suttog fülünkbe.
Hang nélkül hinni,
tekinteteknek tükreiben megcsodálva magunk.
Két kezünk vonalakkal átszőtt
valóját látni tenyerünk mélyén.
Lelkünk suttog… Figyelj…!
Mindhalálig…
Hogy szép és szebb legyen.
2002. december 22-27. Soltszentimre
Bakos Attila Péter
Nagyon szép mindkét versed, kedves BAkos Attila Péter, de a második jobban tetszik!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)
Kedves Attila Péter !
1/ -ÁMULATOSAN GYÖNYÖRŰ ! Nincs hozzá több szavam.
2/ -Ehhez sincs se több se más témám:
szép – szép -szép / mély – mély – mély…
Magának a SZERETETNEK A RAGYOGÁSA mindkét vers.
Csodálattal vagyok Feléd!
keni