Őszfájdalom
Természetem
forró ajkú kedvesem,
újra lefagyasztod a hágókat,
s menekül a forró levegő messze,
más földekre délebbre,
s látom ahogy lassan nőnek rajtad a fekélyek,
egyre jobban mutatkozik meg ősz betegséged,
te szent gyönyörű szerelmem,
föld anya,
hitemben egyetlenem.
megérintesz minden reggel,
de most az egyszer
mind két kezeddel
ölelve marasztald itt a meleget,
testemben lelkem fázik,
nem kívánom az ételeket,
elkopok fizikai valómban is veled
ha nem ezt teszed.
átkosai vagyunk mi ketten a világnak,
téged és engem talán soha sem láttak vidámnak,
mert meg kell halnunk rendszeresen,
hogy újra éledjünk teljes pompánkban a jövőben,
s ha ajkamra tapasztod izzó húsát lényednek,
istenek nézik morogva tekintettel tettedet,
mert irigyelnek.
mi egyek vagyunk Természet kedvesem,
annyi huncutság után közös szellemben
járjuk öröké múló éledő halál táncunk.
szeretlek pedig szeretni sem tudok,
álmaiból ridegen keltett álmodozó vagyok,
s amikor ajtómon kilépve szemedbe nézek,
felismerem benne a testvériséget,
ami összeköt veled,
minden évszakkal együtt halok meg neked,
senki másnak,
tudod gyermeteg szívemben annyi a bánat
hogy negyed évente monoton szenvedni látlak..
gyönyörű istennőm,
föld anya,
örökké nedves vaginájú szeretőm..
had égjek el helyetted..
érted érdemes mártírságot vállalni
és minden reggel,
megtört szívvel,
csókot nyomni selymes bőrödre.
anyaméhem,
csodálatos Természetem.
Veszekedve visznek a lábak
Veszekedve visznek a lábak,
még akkor is rohannak ha elfáradnak
s nekem nem jut más irányítás,
mint cipőt cserélni,
ha kezdetét veszi
a láb új meztelenség mutogatás.
soha sem tehettem ellene,
meneteltem birka mód előre.
súlyos felnőtt évek pazarlódtak el hiába,
s most már nem fordulhatok hátra,
nem tehetem semmissé a vágyat,
hogy mindent lássak,
hogy mindent érezzek,
sensitive mint egy mosópor,
intelligensen mint ez az internet kor.
birka mód visznek a lábak,
fájdalmaimban születnek meg e rímes vágyak,
hogy mind szemeitekben izzást lássak.
ezért megyek 28 éve.
ezért rontok és rontatok el mindent,
ami fixen leköthet bárhova,
ezért vagyok isteneitek átka,
nők asszonyok valaha élt legbetegebb álma,
ezért nincsen még utódom,
s ezért van annyi karcolás az autómon,
mert örökké megyek,
visznek vad szeretkezéseik között a szelek,
hogy az egész világ lelkében legyek,
legyek,
leszek
lenni akarok!
visznek veszekedve a lábak,
talán örökké seregeim élén vonulok?
egyedül?
Hargitaí Győző
Szia Keni. Nem lehetek mindig toppon:)A kiégések számát lassan már nem is tudom számon tartani az életem során.Azért a lehetőségeimhez mérten főnixként rendszeresen újra éledek hamvaimból.Köszönöm óvó szavaidat.
Zsuzsanna:minden zsáknak megvan a foltja. Tudom és hinni akarom.. sok szerencsét neked is és magamnak is, hogy ne kelljen sokáig azonosulnod azzal amit írtam. Tisztelettel mindketőtöknek- na most kapok Sheldontól a helyesírásért:) asszem-kicsikovakell Győző
Kedves Hargitai Győző!
Én nem is olvasom el a többi hozzászólást, mert nincs mindig annyi időm. Én csak annyit mondok:nagyon szépek a verseid, a mondanivalóid, azonosulni tudok vele.
A második vershez annyit még: talán egyszer majd nem egyedül vonulsz seregeid élén, mert lesz egy társ, aki Rád talál és akire Te is rátalálsz!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)
kicsikovakell !
Most egy kis csalódást okoztál – persze önmagadhoz képest:
Én visszábbfogotságot ajánlanék, bár leonardovicsnak is igazat adok, hogy e vers "szabad kiengedést" és rohamot kíván.
Talán ellentmondásosnak tűnik fenti mondatom önmagán belül, de azért szűkítenék és lassítanék, hogy a szóhalmaz tényleg ne összedobott legyen. /leonardovics/…
A gyertyánkat nem lehet mindig a két végén égetni, mert akkor… stb. –
28 éve folyton égsz! Közben minden mellett csalódottan elmész és egyszer azt fogod észrevenni, hogy kiégsz -szétégsz. Ne tedd !
Azért, még hatása alatt vagyok korábbi verseidnek. Ne szíts feleslegesen tüzet…
Minden jót, ha elfogadod, ha nem – akkor is!
keni
Szia Leonardovics.Véleményed értelmeztem. Próbálkozunk ahogy eddig tettük.Tisztelettel: GYőző
Köszönöm kondrakati. Ha tetszett elérte a célt, amiért született.Aszem kicsit utánna nézek, milyen stílusban is írok.A szabad versnek is. Számomra a kötöttség egy olyan határ, ami túlzottan megfogja azt a "kiírásos" módszert, aminek köszönhetően ők születnek. Amikor írok élvezem minden pillanatát és ilyenkor vagyok igazán magam és valjuk meg: senki sem rajong a kötöttségekért teljes öszinte önmagában. Még1x köszönöm
A szabadversnek is lehet egységesebb szerkezete, ezek a versek ránézésre szokatlanok, de tartalmuk, lendületük magával ragadó, érdekesek a szemléltető kifejezések, a modernség. Nekem tetszett.