BÉKE, LÁNG, MELEG
Melegben…
Boldog szikrákban,
pattogaz életem.
Csend van…
Távolról tör elő,
élénk néma szellő.
Jeges, mint a szívek,
vagy lélegző jellemek.
Születik nyugalom,
halk suttogás, béke.
Pattog, sír a fa.
Vizétől faggatja:
Csend van…
Néma mosolyban bánat él.
Sötétségben régi hit.
Melegben…
Kisizsák. 1994. január 24.
Bakos Attila Péter
avantgart…
Én elolvastam, de bevallom -nem értem. Ez nekem már az avangatnak egy sokkal magasabb oktávja. Talán ezért? Nagyszerű költői látásmód, de nem érzek belőle semmit, – mint olvsó.
Ez majdnem olyan, mint egy program – nem fejtheted meg, ha nem vagy legalább
informatikus.
Elnézést – ezért a véleményemért…