Béke, láng, meleg.


BÉKE, LÁNG, MELEG

Melegben…
Boldog szikrákban,
pattogaz életem.

Csend van…
Távolról tör elő,
élénk néma szellő.

Jeges, mint a szívek,
vagy lélegző jellemek.
Születik nyugalom,
halk suttogás, béke.

Pattog, sír a fa.
Vizétől faggatja:
Csend van…

Néma mosolyban bánat él.
Sötétségben régi hit.

Melegben…

Kisizsák. 1994. január 24.

Bakos Attila Péter

“Béke, láng, meleg.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Én elolvastam, de bevallom -nem értem. Ez nekem már az avangatnak egy sokkal magasabb oktávja. Talán ezért? Nagyszerű költői látásmód, de nem érzek belőle semmit, – mint olvsó.
    Ez majdnem olyan, mint egy program – nem fejtheted meg, ha nem vagy legalább
    informatikus.
    Elnézést – ezért a véleményemért…

Szólj hozzá!