Otthon.


Otthon

Mint anya ölén nyugvó gyermeket,
Ölel körül égbenyúló hegyeivel,
Arcom simogatja, ha könnyem folyik
Letörli fáról hulló zsenge levelivel.

Erdei gazdagok, kristály tiszta forrásai
Mint édes tej az anya kebleiben olyan,
És oly bőséggel árad kiapadhatatlanul,
Mint a talajt tápláló bővizű folyam.

Lankás tájakon kanyarog az út
Hazafelé, hisz otthonom itt minden.
A hegyek éppúgy, mint a pusztaság
Még egy ilyen hely a világon nincsen.

Nekem itt a hazám. A Kárpátok ölén.
Úgy repes szívem, mint a fecskemadár,
Ha hosszú vándorútról haza térve
Rég elhagyott üres fészkére száll.

Ez a fészek a Kárpát-medence, szikrázó
Tengerként hullámzik az ég kékje alatt,
Aranyló gabonatáblákat ringat a szél,
Kenyérmagot, s jól esik minden falat,

Mikor egy hosszú, fáradt nap után
Nyugalmam a hegyek közt meglelem
S csilingelő forrásvíztől felüdülve
Szelem meg otthon ízű kenyerem.

2008-07-14

Kondra Katalin

“Otthon.” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm hozzászólásaitokat. Bevallom ez a versem a kedvencem, még akkor is, ha ma már csak illúzió. Szeretem a földet, amely az otthonom.

  2. Kedves Katali !

    Megindítónak és felemelőnek találtam szép versedet.

    Minden árad belőle, amit egy költő képeiben megtehet.
    A föld-anya, az ég, a szél mint alapelemek fogják össze a versedet.
    És az a szív, amely ezeket megérezni képes és az az agy, ami ezeket megalkotja.
    Egy szelet kenyeret se hagytál ki ebből, mint a földből kikelő, majd beérő búzaszem.

    Köszönöm Neked !
    keni

Szólj hozzá!