Ne nyúlj semmihez!
Ne nyúlj semmihez!
Rántsd vissza a kezed.
Inkább néz fel az égre,
Csillagokat terelj délre,
Mint érintsd a vágyat.
A Félelem ténye fáraszt,
Emlékezd a csatákat,
Véresen feküdtél mind után,
Nem sajnált soha senki,
Mikor szemükbe néztél bután.
Ne nyúlj semmihez!
Érintésed pusztít de nemz.
Valaha volt buja ágyak,
már csak éltetik a vágyat.
Látni mindent,
Kutatni a csillogó kincset,
Ölelni a csendet.
Hogy suta agyad rádöbbenjen,
Eres öreg markodban semmi sincsen.
Ne nyúlj soha senkihez!
Utánad nyugodt folyók törik át a gátakat,
Mert létezésükben monszun vagy,
Egy szeles esős front,
Végtelenben kiteljesedő apró pont.
S ha egyszer végre
Elérsz majd az út végére,
Akkor is tedd hátra a kezed,
Érintened a szerelmet,
Sámán vándor neked,
Soha nem lehet!
Ömleng.
Levesek a sorban kutatnak keveset,
Lefőtt kávé zaccokból a magot szemezgeted,
Pedig ledarálta már neked az isten,
Elvette cserjéidet is és semmid sincsen.
Lefőtt a kávé!
Feketét savasat adj a gyomornak,
Nem ölted még meg magad eléggé,
Nem néznek még teljesen bolondnak.
De a szavak dübörögnek benned,
Megérteni ki fogja a kedved?
Szinusz görbék örök hullám lovasa,
Hátadba jövőd képét épp karmád karmolja,
Ha kézként karmokkal képzeled el.
Süllyedésed nyeletlen balta hasonlatával ér fel.
Sok itt a maszlag.
Ezeket a sorokat is a pillanat adja a világnak,
Ezek nem beprogramozott életvágyak,
Akárcsak a levek,
Amik olyan fontosak mint a leheleted.
Vad szavak sokasága.
Oltatlan nemes fa mélyen gyökerező szára.
Lennél.
Levesed szürcsölöd mert enned kell egy keveset,
Hogy bírja a báb,
Hogy testedben legyen mi fűtse tovább az életet.
Kémiai kemencéd samott téglája,
A fémet olvasztó hőt már alig állja,
Mégis fűtöd tovább,
Hatalmas szív lapátoddal dobod rá a szenet,
Mert ez vagy basszus,
Ez jutott neked.
Levesek és kávék.
Megfőzve és lefőzve,
Rímek játszanak halkan a gyerekkel,
Hogy mosolyoghass egy időre.
Vered örült módjára a billentyűzetet,
Még ilyenkor is rohansz,
Nehogy elpazarold a perceket.
Lefőtt már annyi fekete és fehér,
Szürkében soha nem csap át,
Mert az a halállal felér,
Neked,
Ömlengek kusza sokasága.
Játszva élvezed
Amikor nem nézel hátra
És beleiszod magad,
A koffeines sokaságba,
Mert nem vagy se szent se árva.
Fájdalom és üresség
azt a fájdalmat és ürességet amit érzek
nem ismerhetik mások
csak a sós vizes csillanások
amik nyögve elengedve magukat földet érnek.
azt a káoszt amit most a szívemben látok
nem értheti meg senki.
Nem várok,
rettenetes a kísértés hogy maradjak,
de utam elvisz mert háromszor is megtagadtak.
hol a határa értelemnek és érzelemnek?
ott ahol már nem szeretnek túl lépted,
ott ahol rád nevetnek megtaláltad,
hol megadás nélkül elfogadnak a felénél jársz,
s ahol lassan taszítanak a mélység torkába ott a vége,
a csodát ne várd.
senki nem tudhatja
s nem is kívánom egy érző lénynek se,
hogy keserűségem savas citromosságát megízlelje!
határok.
egy adott intervallumon belül tartanak
egy másikon kívül.
de jaj annak a lénynek ki mindent fel rúg,
és sehová sem akar tartozni!
az örökös futás elnyomja az agyat,
a jutalmunk csupán a halkan elsorvasztó csend marad.
kérlek titeket természeti istenek,
ha magányomban rossz társra lelek..
mutassatok másik utat legközelebb!
Hargitai Győző
Szia Attila. Komoly örömöt okoz, hogy ennyit jelentenek neked ezek a sorok. Bevallom az általad említett részek tényleg érdekesek és számomra is sok arcát mutatják a tapasztalatimnak- hozzá teszem kicsit gúnyosan nevetve, hogy jobban örülnék most, ha ezen sorok nem keltek volna életre, mert akkor nem éltem volna át azt, ami életre keltette őket..sok itt a volna folytatom.Hazudnék ha azt modnanám, hogy az írásaim annyira tudatos valamik. Minden elemzésnél kiváncsian lesem vajon hozzá értők vagy olvasók, mit is látnak benne és igen igen meglepődök. Nem tudom az "ösztön" írás mennyire értékes vagy nem de ezek mind azok, amiket felteszek hozzátok. Igazából azóta olvasom át a saját irományaimat is, amióta itt "publikálok". Szóval sok új élményben van részem általatok. Az idéző jeles megjegyzésed teljesen helyt áll, elemezni fölöslege. Még1x örülök hogy tudtam örömet szerezni. Tisztelettel: Hargitai Győző
Sziasztok. Szerencsés család ahol ennyi gondolkodót képes a genetika egy vércsoportba sorolni! Köszönöm a szép szavakat és továbbra is próbálkozunk. A nyomtatás kifejezetten megtisztel, mivel tudtommal nagyon még nem nyomtatták az irományaimat. Továbbiakban is rakok fel gondolkodásra okot adó lelki gyermekeket. Örömöm, hogy valakinek okozok néhány agyi gondolatokat életre keltő percet nehéz szavakban kifejezni. Mondjuk nem is vagyok a szavak ember.Tisztelettel: Hargita GYőző
Kedves Kicsikovakell !
Hát igen nehéz helyzetbe soroltál, hogy ekkora mennyiségű informácíóáradatodban kiismerjem magam és véleményezni merjem, főleg csak egyértelműen.
Tudod én mindig várom a hétfőt, a szerdát, a pénteket, hogy magamba szívhassak Tőletek újabb ismereteket – érzéseket, életet. Most is ezt teszem, bár rendkívül fáradt vagyok.
1 — Döbbenetesen nehéz vers így egy szuszra, de érezhető és érthető.
Érett, tapasztalati útakon szerzett mélyérzésű szép gondolatok.
Elemezhetném tovább, de Te ezt jobban tudhatod.
2 –Nagyon hosszú vers, de igen nehezen is követhető és átélni, átérezni sem egykönnyű sorok.
Kicsit József A. Óda -c. versére asszociálok olvasása közben, mert itt most egy kissé naturálisan van 'itten' leírva minden.
*Mint ahogy a salak halad a belek alagútjain…*
Valóság, múlt jövő, sok érzelem kavarog együtt, mint a Dunánál J.A. versben…, de 'kíbúvik' belőle a sorok között az igazi értelem értéke is.
3—Igazi metamorfózis, filozófiai életképekben.
A *kenyerem javát megettem* már érzés, – akiket utolér és megérinti, csak az értheti meg ezeket a sorokat és benne a gondolatiságodat.
Fájdalmas, szomorú, lemondó, de mégis csak a kiútra vágyó felkiáltó ének, amit én ebből a versedből kiérzek….Fel nem adni, menni csak tovább…!
Gratulálok, de még párszor én is átolvasom és átgondolom.
keni
Szia Timoca. Köszönöm a soraidat és had szögezzek le valamit, amit magadtól is megmagyaráztál: feltételeztem hogy némi agyi többlet kapaciítással rendelkezel a nagy átlaghoz képest, abban a viszonyítási rendszerben melyet az évek alatt felálítottam magamnak.Amiket írok azok nem két perces olvasmányok.A "szabad" verseim talán azok számára okoznak élvezetet, aki a végtelenségig képesek rágni és emészteni valamit.Az "ömleng" írásom amúgy egy "saját" stílusom és gyakran alkalmazom leginkább magam megnyugtatására és kiürítésére, azért olyan nehezek és azért olyan kuszák, meg más számára kicsit érthetetlenek. Ezek a belső gátjaim átszakadása utáni letarolt települések látképei.Micimackó szent és sérthetetlen:) Emelt fővel veregetem meg jelképesen a vállamat, amiért egy kicsit meg tudtalak fogni. Bíztatást köszönöm. Tisztelettel: Hargitai Győző