Anyám. – Beteg a kisfiam.


Anyám

Le nem vetkezheted lábujjhegyen
lopózó alázatod.
Halk vagy, mint mindig is voltál.
Csillagok lobogása
Hová tűnt el szemedből?
Fázol.
Szemed tavában szétfolyik a város.

Beteg a kisfiam

Nem alszik, csak piheg,
teste melege ruháján áttűz,
s páraként csapódik az
az ablakok üvegére.
Míg ezer szilánkként
öklendi fényét a villanyégő,
és a szilánkok közül, szomorú,
meggyötört arc mered reám.
Egy lázrózsás arc,
s nem tudok elmenekülni,
mert beteg a kisfiam.

Cserép Imre

“Anyám. – Beteg a kisfiam.” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, véleményezést, hozzászólásokat.
    Válaszul röviden mindenkinek: – igen mindkét versemet egy-egy nagy érzés "szülte". A másik pedig igenis van apaszív, sőt néha még nagyobb is, mint az anyaszív. Ezzel nem akarom megbántani az édesanyákat, akiket vlgtelenül tisztelek, de saját tapasztalatom alapján tudom ezt leírni. Mindenkinek további sikereket kívánok és nagyon jó egészséget!
    Szeretettel: Pegazus

  2. Igen.
    Rám hatással van a gyerekem véleménye is, bár 40 km. választ el egymástól és nem is mindennap beszélgetünk és csak ritkán találkozgatunk az ő örökös elfoglaltságai miatt.
    Ezért soha nem is beszéljük – nem beszélhetjük meg véleménycserében – nézeteinket. Jó ez a Magazin arra is, hogy itt legalább egyre többször"
    találkozhatunk".
    Ennyi kis intermezzó után talán az íróhoz szólnék, hiszen tudom, hogy itt elsősorban Ő a főszereplő illetve az írása. Így hát:

    Kedves Imre !

    Első versedet valaki vagy érzi, vagy nem. Mert ezt csak érezni kell, szabad és érdemes. Az részletekbemenő elemzés, az bármilyen legyen is versedhez kevés…

    Második versedre is csak az előbbi gondolataim juthatnak eszembe.
    Apaszív is létezik, nem csak anyaszív s vajon lehet e szívek között különbséget tenni ????
    Nem!!!!
    Minden rezdülésedet, amiket szavakba foglaltál – én is vettem!
    keni

  3. Az első vers olyan, mint egy röpke látomás. A másodikat érzem, mert egy hete velünk is megtörtént ez az eset. Menekülnék a szenvedés elől, de nem lehet. Jó, hogy már elmúlt.

Szólj hozzá!