Az élmény tiszavirágszerűsége. – A bodaszőlői erdőben.


Az élmény tiszavirágszerűsége

Hatnak rám a szavak
és megkísérlem megtudni
mivel érték el a hatást.
Szétszedem az élményt szálakra
És megpróbálom újra szőni,
hogy úgy nézzen ki, mint volt
eredetileg…
De a képek, a hangulatok,
egy illatozó virág színe,
egy vonzó lány alakja
megmásul majd az emlékezetben,
És a szavakkal való újraalkotás izzadó kísérletében.

A bodaszőlői erdőben

Összeborulnak a fák,
mint hűvös templomok boltozata,
s derengő homályba vonják
a fenti világot.
Fölöttem, elhúz néhány madár,
a lombok közén itt is, ott is utat talál
a napsugár.
S a keskeny fénypászmában
felvillódzik tüzes szikraként
egy-egy zöldhasú légy.
Köröskörül avarszagú csend van,
Csak néha-néha fütyül belé a rigó,
Vagy kiállt messziről egy kakukk.
Derűsen bólogatva összesúgnak a lombok,
Nem emberi nyelven,
De én, mégis értem a szavuk.

Cserép Imre

“Az élmény tiszavirágszerűsége. – A bodaszőlői erdőben.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Imre !

    Az élmény tiszavirágszerűsége cím alatti írásod messze elvonatkoztatott, csak igazi belső látást takaró magad számára mára letisztult koncepció. Valószínűleg sokan nem fogják megérteni ezt a versedet, mert ehhez is mélylélektani ismeretek és aktív empatikus érzések kellenek.
    A tizsavirágot ismerem, ahogy a kérészekből kikel a lepke násztáncot jár a Tisza felett és percek alatt meghal és viszi tetemét tovább a víz.
    *Temető a Tisza, mikor kivirágzik,
    Millió kis lepke vize fölött játszik
    Egy sem él sokáig…* kivonatos idézet..

    Második versed gyönyörű lírai képekbe foglalt csendes táljkép
    természeteaíró meghitt gondolat, némi szomorúsággal és a mindenbe beletörődés bölcs konklúziójával.

    Üdvözöllek
    keni

Szólj hozzá!