Holnap. – Tél jön…


Holnap

Holnap megfogom kezed
elolvasom, amit nekem írtál
lélekben ott vagyok veled
az vagy ma, aki mindig voltál.

Holnap ott leszek veled
test nélkül bár, a világhálón
de soha nem lélektelen
neked adva magam bármi áron.

Holnap mindent elmesélsz
s én hallgatlak néma rezdüléssel
gondolataid fényével kísérsz
eggyé válunk képzelt öleléssel.

Holnap talán minden véget ér,
de a versed megmarad nekem
izzó szavaid, elfújja a szél
és nem kell már, hogy igaz legyen.

Tél jön…

Tél jön neked s nekem
tudom gyorsan ideér
fázni fogunk érzem,
fogytán már a kenyér.

Tél ellen ketten vagyunk
testem melege melegít
kenyeremen megosztozunk
talán az Isten megsegít…

Tél jön neked s nekem
tél ellen ketten vagyunk
fázni fogunk érzem,
kenyeremen megosztozunk.

Kondra Katalin

“Holnap. – Tél jön…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Katalin!
    Szépek, mélyérzésűek a verseid. Kívánom, hogy a "tél ellen" tényleg ketten legyetek. Gratulálok.
    Szeretettel: Viola

  2. Kedves Katallin !
    Csakis az tud ilyen gyönyörű és mélyérzésű odaadó szerelmes verset írni, aki már sokat nélkülözött, vagy szenvedett.
    A vágy, a lehetőség, a beteljeülés ígérete – minden együtt van a versben a szívedben és a lelked szeretetében.

    Mádodik versed 'csak két versszakos', de ezt a nyomaték kedvéért írtad meg ilyennek. Semmit sem veszít ezzel értékéből és nem vesz el szépségéből sem.
    Tiszteletemmel !
    keni

  3. Kedves Katalin!
    Mindkét versed tetszett nekem!
    Az egyiket már olvastam!
    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):):)

  4. Kedves Kati!
    Szépen pendíted meg az érzelmek húrjait, első olvasásra féltem,hogy "tömeg" szerelmes verset kapok, de kellemesen csalódtam. Tetszett ahogy hagyod lecsengni az érzéseket a végén, nem érzem a befejezetlenséget, mégis tovább szövi gondolatom a sorokat. Tudom mások mindig a vesszők sokaságát szokta kritizálni,én most pár helyen keveslem, de ettől még nagyon jó.
    Üdv:VGy Mont'y

Szólj hozzá!