Szívedet kitártad… – Egyedül. – Mindennapi hajsza. – Hazám. – Emlék.


Szívedet kitártad…

Szívedet kitártad, mint kelyhét a virág,
én hallgattalak,
s feltárult előttem egy új világ,
a te világod.
Hallgattalak, s te meséltél,
hangod betöltötte a kis szobát. –
Éppúgy szívembe nyílalt,
mint neked egykor,
hogy meghalt édesapád.
Láttam fölcsillanni szemedben
azt az akaratot,
mellyel győztesként vívtad a harcot,
azért, hogy megmutathasd,
hogy így is lehet.
S neved büszkén ejtse ki majd volt tanárod.

Szívedet kitártad,
Nyitva hagytad,
Hagytad, hogy belelássak
a szíved közepébe is.
Szavad nyomán láttam,
szülőföldeden jártam,
s elképzeltem hány édes délután
sikongó öröme lelt ott tanyát,
hogyan vezetett kézen fogva édesapád.
Megcsapott a házikenyér illata,
S mint halk zenét hallottam,
hogy mit mesélt édesanyád.
Szívedet kitártad, –
De sose félj!
Nem ellenségnek, hanem barátnak.

Egyedül

Szétszóródom az éjszaka fényszórói között,
Villanykarók és kocsikerekek
között szaladgálok.
Fáj a fejem,
és nem tudom, miért csinálom az egészet.

Nagy-nagy darab fájdalom a föld,
mérgében forog,
s az égbolt
s az égbolt rá csak kárhozat.
Ma így látom a dolgot,
Holnap tán ki sem nyitom a szemem.

Mindennapi hajsza

Borzasztó milyen gyorsan múlnak a hetek,
alighogy felébredtem máris felkelhetek.
Mindennap készítem magamat rohamra,
fáradt lábaim elvisznek rohanva.
Mindennap hajszoljuk magunkat,
testünket, lelkünket, agyunkat.
Erre én csak zárszóként annyit mondok,
Mi épeszű emberek vagyunk a legnagyobb bolondok.

Hazám

A tél lompos-fehér kutyái
csaholnak pusztulást
lángkerítéssel ölelt
tájaid fölé.
Jégvirágos-szemű házak,
megfagyott, didergő oszlopok
borzongnak!
Szőlők ormai között kereng a hó.
Fáznak,
kihűlt madárfészkek alatt,
bokrok lábainál
a bogarak.
Fázós vonaglásba fagyott madarak
rohadt szárnyuk alá dugták fejüket:
ne lássák kínjaidat.
Zord századok véres történelme
sem ingatott meg hazám.
A tél lompos-fehér kutyái
hiába csaholnak pusztulást
tüzes, szűzi tájaid fölé!
– Élnek! És élni fognak örökké!

Emlék

Azóta vágyak terpeszkednek
fák körül,
fehér falakon,
s ahol jártunk
befejezetlen csókok illata kering –
De az éjszakák lassú gyűrődése,
sorban,
egymásra rakja az éveket.

Cserép Imre

“Szívedet kitártad… – Egyedül. – Mindennapi hajsza. – Hazám. – Emlék.” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Az Egyedül c. versemben van egy elírás. A második versszakban a harmadik sorban "s az égbolt" az én "nyomdai hibám", azaz nem kell oda.
    Pegazus

  2. Kedves Pegazus !
    Köszönöm kedves soraidat. Így kiegészítetten már én is könnyebben fogadom. Nem tehetek róla, hogy mint olvasód néha észre veszem a rosszabb napjaid termékeit is. Biztos vagyok abban, hogy amikor ezeket írtad nem voltál – ama bizonyos "TOPPON". /kivéve a Hazám-at/ Ezzel én is így vagyok….
    És -ha jó -akkor jó – fogok írni máskor is.
    Tisztelettel !
    keni

  3. Kedves Keni!
    Egy bíztos, hogy félreértettél valamit: – én nem akartalak semmi olyan dologra figyelmeztetni, amit te most írtál, azaz, hogy Te már nem emlékszel arra, amit írsz. Ilyet én nem írtam, csak azt, hogy a Hazám c. vers is ott volt többek között. Én a kritikát elfogadom, most is azt mondom, de nem mindegy "milyen a csomagolási mód". Például: ha átlagosnak veszed a versem, a hibákra is jobban világíts rá és ha lehet javaslatot is tehetel.
    Én ezt az elüldözést személy szerint nem neked szántam, hanem általánosan és azért, hogy volt olyan, aki az egyik versemre "gyenge" jelzőt adott, de nem fedte fel a kilétét. Nos ezért írtam le, hogy még ennek dacára sem "futamodok meg". Nem kell elnézést kérned, de arra kíváncsi lennék, miért érezted meg azt,hogy én ezt kritikának fogadom el? Végeredményben egy-egy hozzászólás az vélemyény "kritika" is egyben.
    Nyugodtan írhatsz ugyanúgy mint eddig.
    Üdvözlettel: – Pegazus

  4. Kedves Pegazus !
    Engem nem szükséges figyelmeztetni arra, hogy mikor, mit írtam, mert úgy tűnik, mintha én se tudnám mikor, kinek és mit írok. Azért még ott nem tartok…
    Amit akkor írtam és amit most idéztél, azt nem ezekre a versekre írtam, még erre is emlékszem.
    Azok olyanok is voltak, de ezek meg emilyenek. Miért ? Veled néha ez nem történhet meg?
    Én nem akarlak Téged innen elüldözni se felkiáltó jellel, se anélkül.
    Jól szembesítettél önmagammal ott,< —- de nem itt. >
    Elnézésed kérem azért, hogy te mindjárt kritikának bírálod el a hozzádszólásomat, ezért ígérem máskor, majd óvatosabb, vagy nagyon is óvatos leszek…
    Tisztelettel és elnézéssel ! /Ha annyi forintom lett volna, ahogy ezt előre megéreztem? Hát! Most tudnálak belőle kárpótolni bőségesen./
    / Na ez is biztos "kritika" lesz./
    Üdvözlettel !
    keni

  5. Kedves Keni!
    A Hazám című versem véletlenül került fel újra, illetve azokból a versekből maradt ki, amelyeket a Téli menedék c. kötetbe küldtem. De nem azért mert rosszak, hanem az Antológia témakörébe "nem illettek bele".
    Én nem haragszom semmilyen kritikáért sem és elüldözni innen senki sem fog!!! Most sem haragszom rád! De szeretnélek szembesíteni önmagaddal: -keni – 2008. augusztus 11. 07:50:07
    Kedves Cserép Imre!
    A te írói látásmódod szerintem már a profi kategóriához tartozik.
    Költői látásmódod eredeti. Tehetséged mellett felkészült is vagy és van egy olyan kincses szótárod és alkotó zsenialitásod, hogy ezekból csak ilyen versek születhetnek.
    A valahová mindig tartozik az ember – versed az azonosulni tudó énvilágom részévé vált.
    Ha volna "profi" értékmérő kategória, azt küldeném Neked.
    Őszinte szívvel, további szép sikereket kívánok a jövőd virágos útjain! Keni – Tisztelettel: Pegazus

  6. Kedves Cserép Imre !

    Szívedet kitártad:
    –Elbeszélő verses költemény. Kötetlen és meseszerűen előadott stílusban.
    Az érzéseinkre való törekvés gyakorolt hatásával./Átlagos/
    Egyedül:
    –Olyan mintha önmagadban és önmagaddal beszélnél, de kihallatszik mégis, mert le is írtad. /Átlagos/
    Mindennapi hajsza:
    –Csak azt írtad le, amit "mindenki" tud, tesz és gondol. /Átlagos/
    Hazám:
    — Nem ismeretlenül új ! Már olvastam valahol? Szép táji metafórák. Kissé Radnótis, de csak nagyon kissé. /Jó/
    Emlék.
    –Ez mind igaz ! Elmondva is érthető, de kissé kevés…. /Átlagos/

    Tudom, hogy most nem a legjobb értékeket kaptad tőlem, de egyszerre ennyi írást beküldeni és ily sokfélét – nehéz eligazodni közöttük. Kissé egymás rovására mennek így együtt. Külön-külön biztosan más értékük lenne.
    Nem vagyok biztos abban, hogy amit gondolok jól gondolom e?, -de majd mások felülírhatják értékeimet, a verseiddel kapcsolatosan, hozzádszólásikban…
    Tisztelettel !
    keni

Szólj hozzá!