Nyugdíjas számítógées tanfolyam emlékére. – Az én kicsi írógépem. – Mi lesz még ebből?

Nyugdíjas számítógépes tanfolyam emlékére

Eljött az utolsó napunk,
jaj, de magunkra maradtunk!
Választhatunk: haladjunk-e?
vagy inkább kimaradjunk-e?

A tantervünk lenyűgöző,
“tudásunk” kétségbeejtő.
Követelmény töméntelen,
megértése reménytelen.

Keresgélünk, kattintgatunk,
mindig belegabalyodunk.
Dani szalad ide-oda,
egyszerre megy mindenhova,
/nem kíván el valahova?/

Dani a szuper türelem,
csupa mosoly és fegyelem,
segít, javít, ahol csak tud,
egér tőle futni nem tud.

Dani biztosan vezényel,
a figyelmünk szanaszéjjel,
fiatalos lendülettel
bánik az idősebbekkel.

A menüben guvad szemünk,
önkéntelen mozog kezünk,
összevissza jár az agyunk,
úgy akarunk, majd meghalunk,
/jó, ha meg nem bolondulunk/.

Felnézünk az Oktatóra,
válaszol ő minden szóra,
de, ha őszülni kezd haja,
annak mi leszünk az oka!

Végezetül megköszönjük
a nehezet és a könnyűt.
Kívánunk még sok tanulót,
bölcseket, hozzánk hasonlót,
/öreg, gyermekké változót/.

Tisztelettel és köszönettel a Nyugdíjas Számítógépes Tanfolyam “szenvedői”

Budapest, 2007. november 6.

Az én kicsi írógépem

Az én kicsi írógépem
jaj de nagyon szeretem,
fiatalabb korom óta
kíséri az életem.

Sok levelet írtam rajta,
velem együtt szenvedett,
több volt benne a küzdelem,
kevés az elégedett.

Most is jó formában van még,
nem látszik rajt’ sok tized,
megbecsülte a gazdája,
látod, hogy ír? figyeled?

Sose fog megöregedni,
lassan megáll, emlékbe,
számítógép lesz helyette,
a jövő üzenete.

Rohan, törtet, megy előre,
én már le-lemaradok,
szaladok még egy darabig,
míg tudok, kapaszkodok.

Sebesen sodor a jövő,
új emberek születnek,
minden, ami régen jó volt,
magukból már kivetnek.

Budapest, 2007. december 20.

Mi lesz még ebből?

A kicsi szobámban éppen, hogy elférek,
kinti zsúfoltságból ezután nem kérek,
mit hoz mégis a Sors, a régi vágyakból?
megvalósulást, a tanulnivalóból.

Rég nem kívánok már messzire utazni,
jobban esik nekem itt beburkolózni,
vettem egy áhított, félelmetes gépet,
kis szobámba hozza a nagy Mindenséget.

Könnyű kitalálni, Internet a drága,
nem lesz magányos már többé a gazdája,
meg kell még ismerni és meg kell őt szokni
remélem, örömmel fog nekem szolgálni.

Mint egy pici baba, aki járni tanul,
hálás, ha segítés a hóna alá nyúl,
akkor se lesz könnyű megtanulni járni,
lassan érő gyümölcs, de ki kell azt várni.

Ó Istenem régen, mennyit várakoztam,
a postaládában hányszor kutakodtam,
az évek folyamán leszoktam mindenről.
ez most visszatérés? Jaj! Mi lesz még ebből?!

Tárulkozó Világ! Eljött hozzám ide,
be is telepedett, azonnal, izibe’,
nem győzöm csodálni a fantasztikumot,
és azt, hogy ilyen csoda, még nekem is jutott!

Budapest, 2008. február 3.

Farkas Viola

“Nyugdíjas számítógées tanfolyam emlékére. – Az én kicsi írógépem. – Mi lesz még ebből?” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Viola!
    Első versed az ami, egy köszönet nyilvánítás oktatótok felé, aki mint írod nagy türelemmel volt felétek. Második versed már sokkal másabb, nosztalgia, vágyódás a jól bevált dolgok felé. Igazad van az írógépnek valahogy lelke van, s mint Te, Keni és Zsuzsanna, a többieket nem is említve, én is írógépen tettem olvashatóvá első verseim. Harmadik versed felismerése, hogy ez a fejlődés visszamutat, fogott meg, mert emberből vagyunk és minden új a múltból építkezik.
    Üdvözlettel : VGy Mont'y

  2. Kedves Kriszti és Torma Zsuzsanna!
    Köszönöm, hogy elolvastátok és a véleményeteket is. Örülök, hogy átérzitek a "szegény" kezdőt, mert bizony, még csak 9. hónapja próbálgatom és nem könnyű.
    Szeretettel gondolok Rátok? Viola

  3. Kedves Farkas Viola!
    Mindhárom versed nagyon-nagyon tetszett.
    A tanfolyamos már kapcsolódott az internetes versedhez.
    Ó, én is milyen hosszú ideig írtam írógéppel. És hogy féltem a számítógépen való munka nehézségeitől. De ez mára már csak emlék, csak nekem még nem jutott saját számítógép!
    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

  4. Kedves Keni!
    Köszönöm a hozzászólásodat és a Te visszaemlékezésedet is. Hozzám még mindig a kis táskaírógépem áll közelebb, abból egyszerűbb kivenni a kész szöveget.
    Szeretettel: Viola

  5. Kedves Viola !

    Őszintén gratulálok mindhárom ismeretterjesztő és reklámosztó vidám írásodhoz.
    Jó ez a PC és jó ez az internet, de néha én is meg-meg ímogatom a közel 100 éves -svéd gyártmányú-HALDA – de még ma is működő kedves írógépemet. Ami csak – ma már múzeális gyűjteményem egyik kedves darabja. Én is de sok levelet és verset írtam át rajta keresztül a kézíratokból.
    Jó megérinteni, hiába csak egy régi, de még ócskának ma sem mondható szívemhez nőtt darab.
    Tiszteletemmel !
    keni

Szólj hozzá!