Lázálom
Az árnyak és a vak fények:
most varázsló pálcájukkal,
forróságot teremtenek körénk.
Az árnyak,
s a képzelt lények,
most némán hajolnak fölénk.
Te ott lapulsz mint egy menekülő,
a sötétség lépcsőzete alatt.
S nem tudod ki simogat,
s oly idegenek a szavak.
A lázas éjszakában
a vérrel fröcskölt falak
most sikongatni kezdtek,
s köveknek tömege omlik
takaród szegélyére.
Érzékeid fáradtan eltompultak.
Ott lángolsz el a Nap közepében
s tested egy lavina maga alá ássa.
Szíved hol megáll,
hol füledben megdobban…
A távolból most valamit hallasz
s vizes borogatás
fedi már homlokod.
Kisizsák, 1988. június 17.
Bakos Attila Péter
jav.: frissitőt hoz…
Kedves Attila !
Ritkán olvashatom verseidet, de látom rajtuk, hogy Te nem vagy kezdő a költészet mesterségében. Szövevényesen és egyéni, különöslátásmóddal közelíted meg a tárgyakat, a dolgokat, az érzéseket, ahogyan azt valóban lázálmainkban mi is átéljük…- olykoron
A láz, a rossz közérzet, a fájdalom bántó marcalgolásait szépen örökítetted meg – különösen szabad versformádban és az érzések minden eszközében és torzulat
fél-önkivületében. egészen, elégsz és friisőt hoz számodra egy gondoskodó kéz,-! – amely betakarja homlokod – hűs borogatással.
Szenvedsz, de közben érzel is és ezt is átadtad nekünk.
Tiszelettel !
Kenéz István/keni
Tetszett a versed. Jól érzékelhetők a kínok, amit egy lázas állapot okozhat az embenek.
üdv: Kondra Katalin
Kedves Bakos Attila Péter!
El tudom képzelni, hogy a lázálom mennyire bozralmas élmény lehet! Szerencsére, olyan magas lázam még sosem volt. Fülemben már sokszor hallottam a szívdobbanásaimat, az sem túl jó érzés, főleg ha erős fejfájással párosul.
Amit egy lázálomban látni lehet, azt szépen érzékeltetted.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):)
:):)